Azonnal oldódó boldogság! Az instant a jó?

Azonnal oldódó boldogság! Az instant a jó?

Az instant kapcsolat esete a kávéporral

Felgyorsult világban élünk. Semmire nincs időnk. Gyorsan eszünk, gyorsan alszunk, gyorsan szeretünk, és még a kávénkat is gyorsan isszuk. Mindent azonnal akarunk, az instant boldogságra vagyunk programozva.

A szerelem boldogság. Ahogy a kávé is az. De mi történik olyankor, hogyha mindkettőből csak a könnyen oldódó verziót kapjuk meg? Az már elég a boldogsághoz?

 

Kezdjük a dolog pozitív oldalával

Az alkalmi kapcsolat szép, az alkalmi kapcsolat jó, az alkalmi kapcsolat maga a megtestesült öröm és könnyedség. Az együtt töltött idő csak az élvezetről szól, nincsenek befizetetlen számlák, családi perpatvar, stresszes munka. Vagyis van, de azt mindkét fél megtartja szépen magának. Nincsenek „kell”-ek. Nem kell nagy erőfeszítéseket tenni, nem kell megismerni a másikat, nem kell magunkból többet sem adni, és mutatni annál, mint amennyit feltétlenül szeretnénk. Nincs sérülés. A kapcsolat pillanatnyilag feltölt, és ellát azzal a boldogsághormon mennyiséggel, ami a további működéshez szükséges. Mindenki csak nyerhet vele. Ugye milyen egyszerű?

Pontosan annyira, mint az istant kávékeverék, amit csak leveszünk a polcról. Gyorsan elkészül, csak forró víz kell hozzá, elég egy kis „kavarás”, és voilá, már készen is van az éltető nedű, amit kortyolhatunk is, miközben az előbb említett kapcsolatunkhoz igyekszünk. Vagy éppen el tőle, reggel a nagy rohanásban, és igazi kávé helyett be kell érnünk ennyivel.

Igaz, nem lehet okunk panaszra. Amellett, hogy gyors és egyszerű, diszkrét is, nem hagy nyomot maga után, nincs zacc, amiből kiolvashatnánk a jövőnk. Pontosan ez a lényeg.

Mert egy alkalmi kapcsolatnak nincs jövője

Nem is foglalkozunk a holnappal, csak élünk a mának, carpe diem. Ha esetleg mégis átfut az agyunkon, hogy ennél többre vágyunk, gyorsan hessegessük is el a gondolatot, mert mindjárt jön a „feketeleves”, és ez most egy kicsit sem hasonlít arra a kávéra, amire ebéd után vágynánk.

Ugyanis, ahogy elvonul a kávéillatú köd a szemünk elől, rájövünk, hogy ez az egész, nem vezet sehová, és csak ideig-óráig elég. Nagyjából addig, amíg lefőzzük magunknak az első, rendes adag, igazi kávét. A kapcsolatunk pedig… ne csodálkozzunk, ha dideregni kezdünk tőle a kánikulában.

A testnek nagyjából mindkettő pontosan ugyanannyi élvezetet ad, a lelket azonban semmi sem kényezteti. Ez az igazi veszélye. Mindkettő csak placebo. Mindkettő úgy tesz, mintha igazi lenne, de nem az, csak valami, ami nagyon hasonlít rá. Az instant kávénak még a színe és az illata is olyan. Az alkalmi kapcsolat pedig, megcsúfolandó az igazit, kapcsolatnak meri nevezni magát. De aki belekerül, tudja jól, hogy még csak nyomokban sem tartalmaz kapcsolatot. Az instant kávé legalább kávéból készül, de valami, akkor is hiányzik.

Legyünk őszinték! Nem mindig kielégítő az, ami gyors és egyszerű. Mégiscsak az az igazi, ha valaki reggel, frissen főzött kávéval ébreszt minket, és nem lesi a bögrénket, hogy mikor nyeljük le az utolsó cseppet is, hogy ajtót mutasson, mert eljött az idő a távozásra. Lehet úgy tenni, mint aki nem, de valljuk be, a lelkünk mélyén mindannyian csak erre vágyunk.

Képek forrása: www.bigstockphoto.com
Szerző: Köles Hajnalka

Komment

Komment