Ha kérnék egy feketét

feketét

Ha kérnék egy feketét

Ültem az autóban, méláztam az Életen, múlton és a jelenen, de nem jutottam semmire. Jöttek a gondolatok és ezzel együtt mentek is, nem maradt meg semmi arra érdemes.

Kéne egy kávé. Egy biztos pont. Ha bemennék a New York Kávéházba és kérnék egy feketét, az impozáns falak mögül vajon mivel sietnének elém? Vajon futna át, futhatna-e át az enyémhez hasonló pajzán gondolat a „nyújorkos” pincérek decensen kimértnek tűnő csinos kis fejében? Két választásuk lehetne, hogy kirángassanak ebből a fergetegesen jó hangulatból, aminek éppen a mélye felé igyekszem, hogy majd aztán felemelkedve az addigra tökéletesen manikűrözött ujjacskáimmal ismét megérinthessem a vakítóan kék eget. És én vajon mit szólnék? Meglepődnék? Nevetnék? És vajon melyikre mondanék igent? Bármelyikre? Vagy esetleg mindkettőre?

Szavak, gondolatok, játékok. Mindenkinek mást jelent és mégis azt hisszük, mindnyájunknak ugyanazt. Kérek egy feketét. Egy feketét, ami bármely alkalommal tökéletes kiegészítője lehet az életnek. Reggel a kezemben tartom, délidőben a puszta látványa feltölt, este az illatával bódít, éjszakára meg lehet, már csak a gondolata marad. Jó rágondolni. Pedig lehet játékos, zamatos, vagy végtelenül keserű is.

Kértem egy feketét. Tejeset kaptam. Amolyan félvér latte-szerűt. Édes volt, krémes és sűrű hab pompázott a tetején. Ahelyett, hogy szépen ráérősen elkevertem volna, had olvadjanak fel kényelmesen-komótosan egymásban az ízek, nekiestem. Nekem a hab kellett, és cseppet sem érdekelt, mi marad utána. Már nem kavargattam óvatosan ezüst kanállal, már nem éreztem időt ehhez, már nem. Mert az akkor mit ért? Eggyé vált a feketével, épp hogy nem volt keserű. Így már ittam kávét. Most másképp kell a fekete. Legyen kicsi édes. Nem tudni meddig tart, majd addig, ameddig. De legalább krémes. Vajon jó lesz ez így?

Kérek egy feketét. Klasszikust, kicsit ódivatút, válogatott pörkölésűt, értékkel és érzéssel telit. Olyat, amiről tudnám, méltó lenne nagyanyám féltve őrzött porcelán csészéjéhez – és amit pontosan emiatt nem használnék -, kellően játékos, hogy igazi kalandozás legyen vele a nap bármely része, és amitől nem félnék, ha túl sokáig kavargatom egyszer csak kihűl, és elveszítve minden varázsát, a zacc undokul kiül a vékony rétegben biztonságot nyújtó krémes hab tetejére. Már ha kérnék egy feketét.

Na és te, vajon hogyan kérnéd a feketéd?

by: Szécsényi Réka

www.eatmovesmile.hu, eatmovesmile@gmail.com

Forrás: Fotó / Pinterest

Komment

Komment