Kahve és tzúkor az igazi veszedelem

Kahve és tzúkor az igazi veszedelem

Az oszmán kahve szóból került át a mai kávé szavunk, a cukrot pedig tzúkor helyesírással is megtalálhatod.

Honnan ered a kávé és cukor szavunk? Napi szinten hallod, mondod és olvasod, mégsem tudod, honnan ered? Bizony, a legtöbb szavunk történeti hátterét nem feltétlenül ismerjük. A kávé szót először Zrínyi Miklós írta le Szigeti veszedelmében, a cukor szavunk pedig általános helyesírás hiányában tzúkor néven futott.

 

Kávé

A legalapvetőbb szavaink egyike. Napi szinten használjuk legalább háromszor, négyszer illetve végtelenszer a fáradt napokon, amikor a cintányérozó kismajomhoz hasonlóan cirkulálódik a fejedben, hogy „kávé, kávé, kávé”.

Ki használta először?

Nyelvtörténeti forrásaink szerint Zrínyi írta le először a kávé szót 1651-ben a Szigeti veszedelem harmadik énekében (Pars tertia), mégpedig nem is akármilyen kontextusban: „Szkender, ha akarod, ketten együtt háljunk,/Meleg kávé mellett agg szót kovácsoljunk”. Zrínyi számára a kávé kuriózumnak és valami igazán törökösnek számít. Még egyszer előkerül a műben: „Vánkosokra ketten ottan leülének,/Egymást közt sok dologrol beszélgetének,/Kávét kicsin fincsánbol (török fületlen, porcelánból készült kávéscsésze) hörpörgetének,/Osztán az után vacsorát is evének”.

Honnan ered?

A kávé szó oszmán-török nyelvből került át a magyarba az oszmán kahve szóból, ami a mai értelemben is használt kávét jelenti. Az oszmán-törökbe arab, esetleg perzsa (perzsául a kávé gahwe) közbenjárással került. Végső eredete talán a kávécserje egyik őshazájából, az etiópiai Abesszínia délnyugati részén fekvő vidék, a Kaffe nevéből eredhet. A régebbi korokban a kávé igazi úri huncutság volt, mivel kevesen fogyasztották, a szó is csak sokkal később vált a mindennapi beszéd részévé. A szóvégi hosszú e azért vált hosszúvá, mert a toldalékolt alakból (kávét, kávés) vonták el a toldalékot a beszélők, így pedig annyi maradt, hogy kávé.

Cukor

„Cukrot kér hozzá?” „Hány cukrot tehetek a kávédba?” „Három cukorral iszod a kávét, igaz?” Szinte bárkivel vagy bárhol fogyasztod kedvenc feketéd, ez a kérdés elhangzik. A kávé és a cukor teljesen összenőtt a fejünkben lévő fogalmi hálóban, pedig a két szó eredete merőben eltér egymástól.

Ki használta először?

Amikor még nem létezett helyesírási szabályzat (bizony, nagyon sokáig úgy írták le a szavakat az emberek, ahogy akarták), kizárólag hallás alapján írták le a szavakat. Így lehetséges az, hogy a cukor szónak számos változata található meg 16. századi írott emlékeinkben. Czwkorral, Tzukkor, tzúkor, cuker, cukker, cúkár, Zucker. Na most gondolj bele, ha ennyire sokféleképpen kellene kiírni a kávézókban a cukrot. Agyrém!

Honnan ered?

A német nyelvből vette át a magyar, de ekkor még kizárólag nádcukrot jelentett a cukor. Mielőtt a 17. században megismerkedtek a nádcukorral, édesítésre mézet használtak a magyarok.  Eleinte nádméz néven emlegették a nádcukrot, csak később kezdték simán cukorként hívni. Amikor a 19. században beindult a répacukor-gyártás és elterjedtebbé vált az utóbbi, maga a cukor kifejezés is inkább a répacukorra kezdett vonatkozni.

Képek forrása: www.bigstockphoto.com
Szerző: Elek Dóra