03 márc Kávé elvitelre
A szél már süvít, a nap is valahol a felhők mögül kikandikál, de a mai napon még az időjárás sem tudja eldönteni, hogy a hó essen, vagy csak napsütés legyen jeges széllel párosítva. Az utolsó februári napok nem engedik láttatni a tavaszt, inkább úgy egy télies modorral, köddel és ónos esővel ajándékozza meg Budapest lakóit. Kata kicsit álmosan lép ki az utcára. Nincs még kedve a reggeli nyüzsgéshez. Lassan sétál a metró felé, fél, hogy elesik az eső utáni lefagyott jeges járdán. Minek is vettem magassarkút… Itt az Oktogonnál igazán nem kellene, hogy csúszósak legyenek az utcák – mérgelődik Kata.
A lány a reggeli készülődést nem siette el. Úgy érezte, ma csinosan akar megjelenni a munkahelyén. Tegnap kötött pulcsiban volt, ma kiskosztümbe megy. Ahhoz viszont elegáns cipő kell. Ezen a reggelen, csak úgy, mint a hét többi napján Kata négyszer öltözött át. Most viszont már a megállóban didereg. Befut a földalatti, ezzel szívesebben is utazik, mint a 4-6-os villamossal, mert itt kevésbé van tömegnyomor. Eszébe jut, hogy milyen vicces képeket és videókat lehet látni az interneten azokról a munkába igyekvő japánokról, akik minden reggel megpróbálnak felférni a zsúfolásig tele metrószerelvényekre. Azok, akik esetleg nem tudtak bepréselődni nem sokáig búslakodnak, mert a metró alkalmazottai azonnal a segítségükre sietnek: addig nyomják a lemaradt utasokat a szerelvény belseje felé, amíg mindenki a csukódó ajtó mögé nem kerül. Katát ez a veszély nem fenyegeti, viszont eléggé késésben van, mert elég lassú tempóban tipeg a csinos kosztümjében munkahelyére.
A Deák téren leszállva közeledik a kis kávézója felé, ahová minden reggel beugrik egy kávéért. De ma nincs ideje bemenni. Túl is halad a kávézón, amikor kicsit szomorú lesz, hogy a mai reggelen még ennyi öröme sincs, hogy a napi kávé adagját a kezébe foghassa. Bentről a kávézó pultjában álló Márk figyeli a hideg utcán dilemmázó Katát. Már várta őt. Minden reggel besétál az ajtón egy kissé késésben lévő lány, aki hadarva elvitelre kér egy kávét, majd rohan is tovább.
Kata, aki félúton mégis csak meggondolja magát, végül szinte feltépi a kávézó ajtaját, úgy ront be a helyiségbe. A pulthoz érve köszönés nélkül kezdi el sorolni kívánságát az épp névtábláját igazgató Márknak:
– Kérek szépen egy-egy…
– Egy hosszú kávét laktózmentes tejjel, tejhabbal és egy kis fahéjjal a tetején, elvitelre- fejezi be helyette a srác.
– Öhm, igen – bólint Kata.
A barista csendes elégedettséggel kezdi elkészíteni a kért kávét, majd fizetésnél kellemes napot kíván vendégének. Kata sietve távozik a kávézóból, de váratlanul megtorpan az ajtóban, és megfordul:
– Neked is legyen nagyon szép napod, Márk! Elejt egy zavarban lévő, mégis nagyon kedves mosolyt és kisiet.
Ebben a hónapban ez volt Márk legszebb reggele.
Forrás / Fotó: www.bigstockphoto.com