Kávé, mint biztosíték?!

biztosíték

Kávé, mint biztosíték?!

Kávé, mint biztosíték?

„Hogyne tudnám, mi az a Kopi Luwak, láttam a Bakancslistában! Jack Nicholson, a csilliárdos oligarcha szürcsölte nagy előszeretettel ezt a giga drága kávét, miközben fogalma sem volt, honnan került a csészéjébe. Szeretem ezt a filmet. Szeretem, amikor Morgan Freeman egy kórházi ágyon a maga hétköznapi egyszerűségével vázolja Dzsekknek a tutit.

 

Meg egyébként is utána olvastam a neten. Létezik Indonéziában egy macskafajta, ronda mint a bűn, enyhén borzos beütéssel. Ez a kis huncut cibetmakka megeszi a kávébabot (input), majd ahogy keresztülvonul a szőrös állat szervezetén, a bélrendszerben kivonódnak belőle a mindenféle anyagok, és egyszer csak távozik az ürülékkel (output). Ezután a helyiek az állat végtermékéből gondosan kiválogatják az értékes szemeket. Kézzel. Azt nem tudom, hogy gumikesztyűt húznak-e, ez a része nem derült ki, de Anyám biztos lemosná Domestos-szal. Ezt adják el arany árban, az emberek meg szerte a világon el vannak tőle hullva, és fizetik érte a kilónkénti százezres nagyságrendű összegeket.” – Ez volt éppen az aktuális téma a Nagy Szerelemmel, miről is beszélhettünk volna másról, mint a macskaürülékről, a modern technikának köszönhetően WhatsApp-on. Így tartottuk a kapcsolatot. Ő Hollandiában, én Budapesten. Ő kommandós, én nem. Igazi nemzetközi lámúr, macskasz@rral megspékelve. Multiromi…

 

Kávészünetben

írogattunk egymásnak napközben – két éven át ez nem kevés koffein -, így ha másért nem, hát azért főztem kétóránként alibiből egy habosat, hogy cseveghessek, figyelmen kívül hagyva, hogy a vérnyomásom közben szépen permanensen beállt a felfelé haladó irányba. Egyrészt a rengeteg kávétól, másrészt mert folyamatosan bevetésen volt, így hektikusan jöttek csak a válaszok (vagy sehogy), ki is voltam borulva rendesen. Miért nem lehet írni? Valamit. Bármit. Én azt értem, hogy akció meg teljes készültség, de lefőztem a kávét. Velem mi lesz? Engem ki fog meghódítani elhárítani? És MIKOR? Mire jön a válasz, főzhetem az újabb küblivel. Agyvérzést fogok kapni.

Érdekes dolog ez a kommandós szerelem.

Igazi kemény pálya. Csupa titok és misztérium. Nekem, akit genetikailag kérdésfeltevésre kódoltak és a csattogós lepke tologatása helyett a „Gondolj valamire, én meg majd jól kitalálom” játékkal szórakoztattam a kevésbé lelkes környezetem, halmozottan nagy kihívás volt. Két évig tartott a románc, ez idő alatt semmi bennfenteset nem tudtam meg munkafronton, pedig mindent elkövettem. Kérdeztem óvatosan, határozottan és konkrétan, kedvesen meg szőkén, és mit kaptam? Információ foszlányok itt, félmondatok ott, egy-két uncsi régi sztori, annak is találd ki a felét, mert ennél többet nem mondhatok… Persze, hogy túl sok minden nem maradt két év után, csak a macskasz@r.

„Én tudom milyen. A fiúkkal minden bevetés előtt lelökünk egyet. Ez már amolyan szokás a csapattal, hogy minden rendben menjen. Ez a szerencsekávénk.” Néztem jobbra, néztem balra, nem értettem, honnan van ezeknek ennyi Kopi Luwak-juk, hogy a kollégákkal napi 5-6 bevetés előtt, heti hét napban megigyanak egyet fejenként. Jobbnak láttam nem firtatni tovább a kérdést. Biztos ez is „Elnöki-ügy”.

Helyette viszont feltettem egyet magamnak: Ha a Kopi Luwak megvédi a holland kommandósok tomporát és nap mint nap hozzásegíti őket a sikeres hadműveletek végrehajtásához a világ retteneteivel szemben, akkor vajon létezik valahol egy kávéfajta nekem is, ami az én akcióimat biztosítja? Amit ha felhörpintek reggelente, védve leszek a saját világom támadásaival szemben? Amennyiben létezik, úgy az vajon koffeinmentes, vagy kell attól tartanom, hogy nagy mennyiségben fogyasztva szívinfarktust okoz?

 

by www.eatmovesmile.hu

Forrás / Fotó: www.bigstockphoto.com

Komment

Komment