11 aug Kávézz úgy, mint Márai
Márai regények, amikből nem maradhatott ki a kávé
„Kávéház nélkül nincs irodalom” – hangzik minden kávéimádó és betűszerető ember szívét megmelengető Márai Sándor idézet. A XX . századi szerző és a koffeines ital különleges kapcsolatát jól jellemzi ez az egy sor is. Ha csak egy kicsit is szeretnétek a polgári társadalom korát megörökítő író nyomdokaiba lépni, ha százszor olvastátok már az Eszter hagyatékát, ha a Füves könyv útmutatásait betéve tudjátok, és a Négy évszakból sem gond idézni, akkor ezt a cikket mindenképpen el kell olvasnotok. Minden információ adott ahhoz, hogy utána elmondhassátok: „Úgy iszom a feketét, mint Márai.”
A tökéletes kávézó
Az első és legfontosabb lépés a megfelelő kávézó kiválasztása. Ez nem könnyű feladat, de ha igazi elhivatott kávéfogyasztó akarsz lenni, akkor semmi nem jelenthet akadályt. Valószínűleg már így is van „törzshelyed”. Ha esetleg mégsem, akkor ideje nekikezdeni a keresésnek. Érdemes minél több helyet kipróbálni, csak úgy, tudományos összehasonlítás céljából, hogy biztos lehess benne, hogy hol a legjobb a caffe latte. Márai például gyakran megfordult a New York kávéházban, ahol vacsoráját fogyasztotta, de kedvenc helye a Déryné bisztró volt. Itt töltötte legtöbb idejét Mikó utcai lakása után.
Gesztenyefák és kávéillat
Szereted, ha a kávéillat hűs szellővel és kellemes árnyékkal párosul? Nagyon jó, mert kedvenc szerződ is szívesen töltötte idejét a gesztenyefák alatt, ott mégiscsak jobban esett a délutáni presszó. Persze nem árt, ha nem csak a kávé kínálat miatt jársz a kedvenc kávézódba, hanem esetleg dolgozol is. Márai itt, a kávézó asztalainál írta a Gyertyák csonkig égnek regényét. Hogy hogyan készülhetett a mű, ahhoz a Négy évszak egy kis részlete ad támpontot: „Van egy Rákóczi-korabeli ón kalamárisom; de soha nem használom,kávéházakban kérek tollat és tintát.” Velem is előfordult már, hogy a nagy sietségben minden volt nálam, csak éppen toll nem. Habár nem Rákóczi-korabeli ón kalamárist kaptam a kávézóban, de a kölcsöntollal végül nagyon jó bejegyzés született. (És igen, ha valóban Márai – módon szeretnél kávézni, akkor eszedbe sem jut, a modern technikát használni. Az nem illik a polgári miliőhöz.)
Változnak az évszakok
A Négy Évszak további tanúbizonyságot is ad, hogy az író valóban nagy kávérajongó hírében állhatott. Mit gondolsz, egy külföldi országot hol lehet a legjobban megismerni? Természetesen az egyetemes nyelven keresztül, vagyis a kávézás nyelvén. Nagy valószínűséggel Márai is jól tudta ezt ( meg persze azt, hogy minden országban a kávéház a közélet központja), mert így írt velencei és spanyolországi látogatásairól: „Közben múzeumokat jártam és Verdit hallgattam a Szent Márk tér kávéházai elött” . „Behunyom szemem, a kávéházban, az újságpapírral kezemben, mely araszos betükkel ordítja, hogy megint elpusztult valami Spanyolországból.”
És hogy a két világháború közötti magyar irodalom egyik meghatározó alakja is igazi kávé-fanatikus volt, mi sem bizonyítja jobban, mint az alábbi mondat, még mindig a Négy évszakból „Hiába határoztam el,hogy mindennap sétálok egy órát: inkább a kávéházban ültem, s lehetöleg cikket írtam ott.”
Azt hiszem, ez mindannyiunknak ismerős. Valljuk be őszintén, kit nem ragadott még el magával az élménykávé?
„Nagyságod tudja még s én is tudom, amit a régi írók mind tudtak, hogy kávéház nélkül nincs irodalom” – ahogy írtam a bevezetőben is, mely mondat Márai Szindbád hazamegy című regényéből származik. A mű nemcsak Krúdy alkotásainak kritikája, hanem Márai saját magát is azonosítja a hajóssal, aki pedig életének nagy részét nők között, fogadókban és persze kávéházakban töltötte. Akárcsak írónk. Mi pedig hálásak lehetünk ezeknek a kávéházaknak is, hogy megszülettek a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb alakjának művei, akinek kávézásai szokásait most már mi is magunkénak érezhetjük, és tudjuk, hogy mit kell tenni, ha szeretnénk egy kicsit visszarepülni a polgári kultúra korába.
Szező: Köles Hajnalka
Rólunk szól – rolunkszol.cafeblog.hu ; https://www.facebook.com/rolunkszolblog
Forrás / Fotó: Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek; Márai Sándor – Négy évszak;
Képek forrása: www.bigstockphoto.com