27 márc Kutyával, lóval, delfinnel egy kávézóban
Kutyával, vagy inkább nélküle?
Talán az egyik legérzékenyebb kérdés sokak számára, hogy van-e helye az asztalunk mellett a mi kis házi kedvencünknek – érkezzünk kutyával, lóval vagy éppen delfinnel – miközben habos-babos kávénkat kevergetjük és lassan kortyolgatjuk egy zsúfolt kávézóban.
Hogy kerül a kutya az asztalhoz?
A gazdik megrengethetetlen igazsága, hogy nekik nem háziállatuk van, hanem családtagjuk. Lássuk be, ez becsülendő és elismerésre méltó hozzáállás (és még azt is meg merem kockáztatni, ez az egyik legkorrektebb szemlélet, amiről tanúbizonyságot tehetünk). Az is érthető részükről, hogy fennhangon teszik szóvá, ha bárki megpróbálja megtiltani számukra azt, hogy a kis kedvencük kávézás vagy étkezés közben a lábuknál sündörögjön, lihegjen, nyerítsen vagy éppen uszonyával csapkodva kiborítsa a kávét és a többi vendéget is.
De mi van az érem másik oldalán? Mi van azokkal, akik nem utálják az állatokat, de mégis zavarja őket és meglehetősen természetellenesnek tartják a vendégtérben csaholó szőrmók látványát, vagy azt, ha egy óvatlan pillanatban áthajol a szomszéd boxból Kincsem és lenyúlja a kockacukrot a presszókávéjuk mellől? Vajon melyik elvárás lehet az erősebb egy kávézóban? Vajon kinek lehet igaza ebben a témában?
Mi van azoknak a „vendégeknek” a jogaival, akik például valamiért már a guppiktól is félnek, erre bevonul valaki a vendégtérbe és leül mellé a szomszéd asztalhoz és ott vergődik majd a lába mellett Flipper, miközben jóízűen szardíniát csemegézik. Mi van azokkal, akik mondjuk allergiások a kutyaszőrre, vagy csupán – feltételezhetően van ilyen is – félnek a négylábú kedvencünktől ? Mi van azokkal, akiknek mondjuk egy borz a családi kedvence? Ő is elviheti magával kávézni Borzikát? Lássuk be, utóbbira valamiért fura szemmel néznénk. Pedig a korrektség jegyében mondom, ahogy mi kutyások elvárjuk, hogy elfogadják szoros kötődésünket négylábú társunkhoz, úgy másoknak is jár ez az elfogadás. Nemde?
Amit fontos mindenkinek tudnia, hogy hivatalosan nincs olyan státusz, hogy „kutya-, állat-, emberbarát” hely. Ezt sok kávézó és étterem marketingfogásként használja, hogy új vásárlókat csábítson be magához, és mindeközben ezt úgy teszi, hogy nincs felkészülve a különleges vendégek megfelelő fogadására.
Összeszedtem a hármas aranyszabályt arra az esetre, ha mindképp háziállattal az oldalunkon kell dorbézolnunk
1. Etetés és itatás
Egy felelős gazdinak, ha kávézóba vagy étterembe viszi a kis kedvencét, illendő felkészülnie Bogáncs, Kincsem és Flipper ellátására is. Ne a baristától, pincértől kérjünk vizet a kis barátunknak, Ő nem azért van. És azt se várjuk el, hogy Ő gondoskodjon kedvencünkről, míg mi veretjük a seggünket. (Tudd: hivatalosan Ő nem is adhat semmit az állatok számára, erre a célra külön ember kell és minden egyes kedvencnek külön-külön egyszer használatos edényt kell biztosítani.) Te magad vételezd a vizet a legközelebbi csapból! Hidd el, ez olyan kényes téma, mintha a gyerekedet pelenkáztatnád be egy idegennel. Te vagy a gazda, gondoskodj róla Te példamutatóan! Ha Flipper kicsapkodja a vizet a medencéből, kérj egy külön, a „kedvencek után való takarításra rendszeresített” felmosót. Törölj fel utána gyorsan, hogy amikor jön a kávé, nehogy az öledben landoljon, mert megcsúszik a pincér a kilögybölt kifröcskölt vízen.
2. Mások tiszteletben tartása
Ha Te elvárod, hogy mások elfogadják a kisállatoddal való szimbiózisodat, Te is fogadd el, hogy a Te felfogásoddal ellentétes érzések is valós alapokon nyugszanak. Ne próbáld senkire ráerőltetni az igazad és a gondolkodásod! Ne legyél olyan erőszakos, mint egy hittérítő! Bogáncs maximum csak az öledben üljön, ne melletted a (párnázott) széken. Ne feledd, nem otthon vagy! Lehet, mások ezt nem nézik jó szemmel, úgy ahogyan azt sem, ha cipővel a lábunkon tobzódunk ott, ahol normál esetben más emberek ülnek. Kincsemet pedig kössük az asztalunk mellé, gondoskodjunk arról, hogy se a vendégek se a személyzet számára ne legyen útban. Meglehet, valóban mozgékony egy jószág, de most jobb, ha egy kicsit leszedálod. Mondjuk mielőtt betérsz egy kávéra, előtte jó alaposan megfuttatod, hogy lustán elterülve pihegjen a lábadnál. Flippert pedig nem árt szárazra törölni a dunai fürdetés után, mielőtt beugrasz vele a parti cukiba egy ischlerre.
3. Példamutatás
Magatartásoddal szimpátiát és ellenszenvet is ki tudsz váltani. Bárhova is érkezz, legyen kint bármilyen „Dog Welcome” tábla, mindig érdeklődj arról, hogy bevágtathatsz-e lóháton, kutyával az oldaladon, vagy szinkronúszásban Flipperrel!
Ezzel a gesztussal felelős gazda képét mutathatod. Bogáncsot pórázon, Kincsemet vezetőszáron, Flippert szákban vezesd be a vendégtérbe! Mérd fel, hogy van-e bármilyen másik négylábú, akivel izmoskodhat a kis kedvenced! Ha sok a gyermek a vendégtérben figyelj még jobban arra, hogy elkerüld a kellemetlen helyzeteket (morgást, rúgást, harapást stb.). Nem azért mert a kutya harap, a ló rúg, a delfin pedig delfin. Hanem azért, mert az emberek hülyék, a gyerekek pedig hirtelenek. Legalább te legyél okos!
Szóval összességében szerintem ez a kutyával, lóval, delfinnel a kávézóban valami olyasmi téma a társadalom számára, mint a demokrácia felfogása: „Minden csak addig demokrácia, míg pontosan az van, amit mi akarunk. Azon túl pedig minden másra diktatúrát vagy liberalizmust kiáltunk.” És míg nem lesz egységes törvényi szabályozás, komoly társadalmi vitának lesz ez továbbra is a melegágya.
Mielőtt a felvetett téma okán bárki szitkokat szórna rám, hogy biztosan valami állatgyűlölő seggfej vagyok, előre leszögezném:
- nekem is vannak kutyáim, volt macskám, teknősöm, kígyóm és békám,
- eddig a legtöbb kutyát az utcáról fogadtuk be, és nem divatból az Instagram vagy egy-két like-vadász kép kedvéért tartottuk őket,
- felelős gazdaként gondoskodok róluk és annak ellenére sem dobtam vissza őket az utcára, ha megrágták a cipőink orrát…
Puszi
Forrás / Fotók: bigstockphoto.com