Nem vagyok irigy, de a bögrémből iszol

Nem vagyok irigy, de a bögrémből iszol

Az én bögrémből finomabb…?

A gyerekeknek már kisgyermekkorban megtanítjuk a homokozóban, hogy az irigység csúnya dolog, és a játékait illik megosztani a többi gyerekkel a játszótéren. Rájuk szólunk, ha a másik gyerekre morognak, amikor az a copfos kislány a lapátjuk, vagy a labdájuk felé sandít, és már egészen pici koruktól kezdve arra neveljük őket, hogy szépen játszanak. De mi a helyzet a felnőttekkel? A játékaink helyett megosztjuk-e a kávénkat, a kávésbögrénket, csak azért, hogy ne tűnjünk irigynek? Mert én bizony nem vagyok irigy, de te kispajtás, bizony az én bögrémből iszol.

 

Az irodában minden reggel kaland. Az irodai konyhában pedig valódi túlélőshow. Az ember lánya az alig kinyílt szemeivel kutatja át a konyhaszekrényt, ahol az egyetlen biztos pontot keresi az életében: a kávésbögréjét. Egyszerű kis bögre ez, mintás, kávékiöntők, kotyogós kávéfőzők és kávéscsészék, meg sütikék vannak rajta, éppen elég színes ahhoz, hogy egy szörnyűséges hétfő reggelen felvidítson.

Keresem, kutatom, a mélységem miatt még egy imbolygó székre is felállok, hogy megtaláljam a bögrémet, ám az nincs sehol. Felforgatom a polcokat, a többi bögre ide-oda szánkózik a polcon, de a sajátomat nem találom sehol. Nyílik a konyhaajtó, és beszambázik az új kolléganő, kezében a vidám, sütikés bögrémmel. A köszönést sajnos ő sem gyakorolja, ám még ez sem tántoríthat el attól, hogy szóvá tegyem neki ezt a galádságot, hogy a bögrémből iszik.

 

Egy törött lábú balerina kecsességével kászálódom le a székről, és kedvesen mosolyogva, az irigység legkisebb jelét sem mutatva dicsérem meg a bögrémet az ő kezében. Egy halk köszi sem csusszan ki a száján, ezért máshonnan közelítem meg a bögre balhét.

Hangosabban köszönök, hátha ez majd kicsikar belőle valami válaszreakciót (esélytelen). Mellékesen megemlítem neki, hogy tisztában vagyok azzal, hogy még nem dolgozik régóta nálunk, ezért biztosan nem tudta (kit áltatok, tudta), hogy az egyik szekrényben a „saját” bögréket, míg a másik szekrényben a „közös” bögréket tartjuk. Az a kávésbögre pedig amit a kezében tart éppen „saját” bögre, méghozzá az én „saját” bögrém, ami az elmúlt évek során hozzászokott az ajkaimhoz, és megjárta velem Szlovéniát is. Szóval mondjuk ki: ragaszkodom hozzá.

Unott arccal halássza ki a teafiltert az én kávésbögrémből (teafilter! Az én bögrémben!), majd leteszi a kávéfőző mellé. A köszönés mellett a bocsánatkérés sem az erőssége, de ezt már fel sem veszem, csak az jár az irigységmentes fejemben, hogy visszakaptam a bögrémet.

Nem vagyok egy irigy lány, csak te éppen a bögrémből iszol.

Forrás / Fotó: www.bigstockphoto.com

Szerző:

http://szelencetitkok.blogspot.hu/

https://www.facebook.com/szelencetitkok/

Komment

Komment