08 márc PAPÍRIFJAK FORRADALMA!
Petőfi, Jókai, Bozai, Vasvári és társai egykoron a Pilvaxban történelmet írtak. Tettük mind a mai napig felejthetetlen és meghatározó a magyar nemzet számára.
A történelemkönyvekből és jegyzetekből mindannyian jól tudjuk, mi vette kezdetét 1848. március idusán. Ismerjük az eseményeket és az elhíresült Pilvax-kávéház övezte legendát, miként Petőfi Sándor a kávéházba sietett és Vasvárit és Bulyovszkyt találta ott. Majd Jókai lakására hívta őket, ahol a 12 ponthoz proklamációt szerkesztettek. Petőfi társaival visszament a Pilvax-kávéházba és Jókai felolvasta a 12 pontot és a proklamációt, Petőfi pedig elszavalta a Nemzeti dalt. El tudjátok képzelni ezt a történelmi jelenetet? Innentől pedig tudjuk a történelmi eseményeket.
Sokszor felmerül bennem a kérdés, hogy korunk embere, aki legjobb esetben is csak indulatos e-maileket és kommenteket tud klimpírozni – és az Ő szabadságharca kimerül egy véres körmű kanapéból vívott komment-csatában hejesírási helyesírási és lényegtelen témákban – mire lenne képes nehéz időkben a hazájáért? Talán észrevettétek ti is, hogy mára már a fontosabb ügyeket személyes jelenlét helyett leginkább „Like”-okkal és megosztásokkal támogatjuk. Elszántan hiszünk abban, hogy ezzel megtettük azt, amit a „Haza és az igazság” kívánt, és aztán nyugodtan szörfölgetünk és szelfizgetünk tovább kávézók végeláthatatlan világának ingyen Wi-Fi-jén. Persze a személyes online szabadságharc közben mindvégig erősnek és elszántnak hirdetjük magunkat, pedig valójában már attól is összeomlunk, ha nem szójatejjel készül a kapucsínónk. Korunk embere vajon mikor és hol tért le elődeink által vérrel és hőstettekkel kitaposott útjáról? Hol hagyta el a gerincét, vagy éppen mire cserélte el?
Én azt látom, míg az elődeink nemzetünk szuverenitásáért harcoltak, addig korunk embere egyre jobban elfordult az örökségétől. Így pedig a nemzeti öntudatunk szépen lassan olyan vérszegény lesz, mint egy három az egyben instant kávé. Persze meg kell hagyni, ezen szép számmal dolgoznak is. Sokunk nagy magyarkodása pedig kimerül a külföldi barátaink pálinkával és Erős Pistával való kínálásában és a Túró Rudi istenítésében. Vajon mi képesek lennénk megmozgatni, megváltoztatni bármit a WI-FI jelszavainkon kívül, ha azt kívánná a sors? Vajon járnak még köztünk Petőfik, Jókaik és a többiek?
És hogy megszólítsam a nagyobb tömeget is, evezzünk egy kicsit a könnyebb gondolatok irányába! Eljátszottam a gondolattal, hogy korunk papír-ifjúságának vajon mi lenne a 12 pontja, miután belőtte haját, felhúzta a répanacit és lőtt magáról egy szelfit?
Íme! Jó szórakozást!
Legyen party, twerk és tánc!
- Kívánjuk fizetős internetes tartalmak ingyenessé tételét!
- Több ingyenes fesztivált Budapesten és országszerte!
- A cukor helyet xilitet a kávéba és korlátlan kávét mindenkinek!
- A nyugdíjasok adják át az ülőhelyüket nekünk a buszon!
- A mamahotel örökös használatának biztosítását!
- Tartson el minket az állam!
- Több filtert, és 1.000.000 Instagram követőt mindenkinek!
- Legyenek jogaink, de kötelezettségeink ne!
- Ingyen fröccsöt!
- Rossz döntéseink és tetteink következmény mentesek legyenek!
- Kispéntek és péntek is legyen hétvége!
- Korlátlan Ncore-regisztrációt!
Peace, Freedom, YOLO!
A viccet félretéve ne feledjétek, minden egyes alkalommal elődeinket csúfoljuk meg azzal, ha nemzeti egységet bontunk önös érdekeinkért.
Forrás / Fotók: bigstockphoto.com