Párizs a lista alján kullog

párizs

Párizs a lista alján kullog

Ritkán olvasunk olyan tanulmányról, kutatásról, bármilyen rangsorról, amiben Párizs ne az élen levők között lenne. A világ legkedveltebb idegenforgalmi célpontja, izgalmas kultúra, művészet, ragyogó környezet, gasztronómia… És most mégis! Egy lista, aminek Párizs az alján kullog!

 

Valóban meglepő, hogy egy tanulmány szerint a francia főváros nem nyújt elegedő zöld látványt a lakóinak, Párizsban nincs elég zöld terület, legalábbis  „A világ legzöldebb városa“ című, az amerikai MIT laboratórium kutatócsoportja által  végzett, Treepedia tanulmány szerint.

Hogy megtudják, milyen arányban lát a gyalogos ember az utcán a zöldet, a kutatók a Google Street View képekre támaszkodtak, és olyan indexet hoztak létre, amely a nagyvárosokat a látómezőben megjelenő átlagos zöld arány alapján értékeli.

E rangsor szerint a párizsi „zöld arány“ nagyon alacsony, mindössze 8,8%.

Szingapúr vezeti a listát, lakosai panorámájának közel egyharmada zöld, a zöld index náluk 29,3%, őket követi Sydney és Vancouver (25,9%), majd Johannesburg (23,6%).

A kutatók hangsúlyozták, hogy a fák segítenek a hőmérséklet szabályozásában, a légszennyezés megakadályozásában, de még az árvizek megelőzésében is. Remélik, hogy a városok vezetői és a hatóságok egyre inkább felismerik a fák, a zöld környezet szerepét, és ezt figyelembe veszik döntéseiknél, sőt az oktatásban is. Szeretnék elérni azt is, hogy adataik szerepeljenek a városi jóléti mutatókban is.

 

A tanulmánynak biztosan igaza van. Az is valószínű, hogy a franciák továbbra is sokat tesznek majd azért, hogy Párizs még zöldebb legyen.

A város parkjait nézve látszik, milyen figyelemmel óvják, vigyázzák az elődök által létrehozott zöld területeket, mennyire fontos számukra a környezet megóvása, megbecsülése. Arra is ragyogó példákat láthatunk Párizsban, milyen innovatív módon lehet a feleslegessé vált ipari területeket természeti környezetté alakítani. De akkor mégis, mi a baj? Mi lehet ennek a lehangoló eredménynek a hátterében?

Radnóti sorai villannak fel:

„Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,

s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;“.

Gépekkel, informatikai algoritmusokkal, adatokkal, statisztikákkal sok mindent fel lehet tárni, összefüggéseket lehet meglátni, de mi emberek többet és mást is tudunk. Párizs nagyjából 2300 éves város, ekkora múlt él az utcáin, a házak falaiban, az emberek életében, mozdulataiban. Egy város nemcsak falak és fák aránya, hanem emberek és közösségek élete is, múltjukkal és jelenükkel együtt, a mindezekből összekapcsolódó egyedi és összetett kulturális tér.

A Père-Lachaise a világ egyik leghíresebb temetője, a területe 48 hektár rengeteg fával és növénnyel.  Mi mégis Yves Montand, Balzac, La Fontaine, Chopin, Piaf, Moliére, Callas vagy Jim Morrison emlékét látjuk itt, ahol kultúra és természet, múlt és jelen fonódik eggyé.

A boulevard Saint-Michel sem csak a sugárutat övező fák miatt varázslatos, hanem mert Ady sorai suhannak át a lelkünkön:

„Párisba tegnap beszökött az Ősz.

Szent Mihály útján suhant nesztelen,

Kánikulában, halk lombok alatt,

S találkozott velem.“

 

Természet és város, ember és történelem, múlt, jelen és vajon milyen jövő? A kérdések nem változnak.

 

De tényleg, nagyon sok fát kell ültetni! És, ha még ez is kevés lesz, akkor megint kimegyünk a parkba és kávézgatunk egy illatos croissant mellett a ragyogó zöld füvön.

Komment

Komment