Sebezhetőség – Nehéz megengedni magunknak, de érdemes!

sebezhetőség

Sebezhetőség – Nehéz megengedni magunknak, de érdemes!

Sokszor azt gondoljuk, ha túlontúl óvjuk magunkat, kevésbé válunk sebezhetővé és ezzel ellenállóbbak is leszünk a külvilág ártalmaival szemben. Főleg a magánéletben tesszük, gondoljuk ezt előszeretettel. Azt hisszük, ha sebezhetők vagyunk, gyengék is vagyunk egyben, ez azonban így nem igaz.

Ha nem engedjük meg magunknak a sebezhetőséget, egyszersmind a szerelemre és a boldogságra is nemet mondunk. Miért mondom ezt?…

– Az életet nem lehet megúszni – mondta egyik kedves tanárom, s milyen igaza volt ebben!
A titok nyitja ugyanis nem az, hogy ilyen, vagy olyan furfangos módon megóvjuk magunkat az újabb és újabb csalódásoktól, kudarcoktól, kellemetlen élményektől, hanem az, ha elfogadjuk, hogy mindez az élet vele járója, s minden akadályt, nehézséget, az adott pillanatban negatívnak ítélt tapasztalatot a helyén kezelünk, s levonjuk a tanulságokat.

Annyi, de annyi emberrel találkozom a társkereső irodámban, a Duals Társkeresőben, akiknek az a stratégiája a szerelemben, hogy árgus szemekkel figyelik a másikat, keresik a legapróbb hibát is, amibe beleköthetnek az ismerkedés során, azt gondolva, ezzel elkerülhetnek egy újabb fájdalmas csalódást, mondjuk olyat, amilyenen épp hogy csak túljutottak. Aki így közelít a szerelemhez, egyrészt egész biztos nem foglalkozott eleget a múltból való okulással és önmagával, mert ha így lenne, nem tartana attól görcsösen, hogy valami, ami egyszer megtörtént vele, ismét megeshet. Nem tartana ettől, mert pontosan tudná, hogy a dolgok nem velünk, hanem általunk történnek. Ez egy nagyon felszabadító gondolat és segít a sebezhetőség gyakorlásában is!

Másrészt, ha így közelítünk a szerelemhez, tényleg csak hibákkal és hiányosságokkal szembesülünk, hiszen épp azt a visszacsatolást kapjuk mindig az életben, amire figyelünk. Ha van egy elképzelésem teszem azt, hogy milyen csizmát szeretnék télire, egész biztos, hogy csupa-csupa cipőreklám fog szembe jönni velem, mert ott a fókusz, az én fókuszom, tehát ezt is én teszem, én magam teremtem. Ha pedig, visszatérve a szerelemre, arra figyelek, hogy megóvjam magam, mert a szerelem veszélyes és fájdalmas is lehet, vagy olyan újabb tapasztalatok birtokába kerülök, melyek csak még jobban megerősítenek ebben, vagy el sem jutok odáig, hogy újabb lehetőségek találjanak meg, hiszen a fókuszom az önvédelmen van, nem pedig a nyitottságon a szerelem iránt.

És visszatérve a sebezhetőségre… Miért is nem baj, sőt, kívánatos, hogy megengedjük magunknak mindezt?… Mert ez tesz emberivé, esendővé, másokhoz hasonlatossá és ezáltal elfogadhatóbbá bennünket.

Ugyan kinek szimpatikus egy mindenében tökéletesnek tűnő ember? A tökéletesnek tűnő emberek a legmegközelíthetetlenebbek, s ez nem véletlen. Saját börtönükben élnek, mert egyrészt rettegnek attól, hogy kiderül, mégsem azok, mégsem oly tökéletesek, mint amilyennek gondolják, vagy láttatják magukat, másrészt másokat pedig folyton önnön tökéletlenségükre emlékeztetnek, s ezzel nem túl kellemes szembesülni, ezért csak kevés ember tud kapcsolódni ehhez.

Jegyezd meg, mert fontos! A sebezhetőség igenis része az emberi életnek, nem egyenlő a gyengeséggel, sőt, igazi bátorságot igényel! És nagyon hasznos, hiszen segít tanulni, fejlődni és kapcsolódni másokhoz, mert ez így természetes!

Bús Tímea,
életvezetési coach, párkapcsolati szakértő
A Duals Társkereső Iroda vezetője

www.duals-tarskereses.hu
www.bustimeacoach.hu

Forrás/Fotó: Google

 

Komment

Komment