TOM FORD – A GUCCI SÁRMOS HERCEGE

TOM FORD – A GUCCI SÁRMOS HERCEGE

FELLEBBEN TOM FORD LUXUS SELYEM FÁTYLA
A világ egyik, talán legtehetségesebb divattervezője Tom Ford a maga vitathatatlan, heterókat megtévesztő kortalan sármjával, kedvességével, valamint a divatról alkotott, időről-időre megújuló gondolataival.

Az amerikai divattervező 1990-ben paktált le a Guccival, így formálva át kifogyhatatlan kreativitásával az akkor éppen mélypontja felé igyekvő divatházat. De tudjuk valójában, kicsoda Tom Ford, és hogy miként vált a texasi srácból világhírű tervező, forgatókönyvíró és filmrendező? Elegáns mozdulattal fellibbentjük TF luxus selyem fátylát, közelebb hozva makulátlan stílusát, melyből talán választ kapunk soha fel nem tett kérdésünkre: miért luxus a Gucci? Van kedvetek velünk tartani?

MINDIG A NAGYSZÜLŐ A LUDAS

Ugyan a szülők szabad teret adva a kreativitás térnyeréséhez mindenben támogatták a serdülő ifjút, Tom Ford életében – még ha az éjszakai otthoni bútortologatás (értsd: korai lakberendezés) a mulatásból hazatérő szülők meglepésére jó mókának is tűnt – a „szupernagyi”, Ruth jelentette Ford számára a divat és a szabadság megtestesítőjét.

A nagymama „Ooooh! Tetszik, Kedvesem? Gyerünk, hozz belőle tízet!” hozzáállása a mi szívünket is rabul ejtette, így teljesen érthető, hogy a nagymama tökéletes stílusérzéke, élet és divat iránti nyitottsága bearanyozta az új-mexikói Santa Feben töltött éveket, nagyban befolyásolva ezzel a kissrác divat iránti rajongását, és a divatban rejlő önkifejezés lehetőségét.

Ezzel a munícióval felvértezve hagyta ott egy év után a New York-i egyetemet – hiszen Andy Warhol társasága és a jól ismert Studio 54 látogatása sokkal fontosabb volt ebben az időszaban – majd vált keresett reklámmodellé Los Angelesben, egyszerre 12 reklámfilmben is foglalkoztatva. A kitekintés után visszatérve New Yorkba építészetet tanult, amit a párizsi Chloé sajtóirodájánál betöltött gyakornoki állás követett, ahol végérvényesen rádöbbent: a divat az ő miliője!

„HA SZERETNÉK VALAMIT, MEG FOGOM KAPNI!”

Lehet, nagyképűen hangzik, de ez a fajta pozitív életszemlélet, az eltökéltség, a magunkba vetett hit és kemény munka az, amivel képesek vagyunk bevonzani a lehetőségeket. Hiszen, ha meg tudjuk álmodni, meg is tudjuk csinálni. Nem igaz?

A titkok elegáns

selyemdobozába helyezve építész diplomáját addig hívogatta Cathy Hardwick amerikai tervezőnőt, míg az végül igent mondott a találkozásra, majd – bár egyáltalán nem állt szándékában bővíteni a New York-i sportruházat tervezői csapatát – a tervezőnő asszisztensként mégis maga mellé vette Fordot. Hogy miért? Állítólag a nő kérdésére, melyre válaszként két kedvenc európai tervező nevét kellett mondani, Ford Armanit és Chanelt jelölte meg. Miért pont őket? Mert a hölgy Forddal szemben éppen Armanit viselt.

És persze azért, mert nemcsak Ford személyisége, de letisztult eleganciájáról árulkodó portfóliója szintén lenyűgöző volt. Maga a mennyország. És Hardwick úgy érezte, ott áll a kapujában.

SZERELEM KATTINTÁSRA

Egy, a Hardwickkel közös, női ready–to–wear kollekció fotózása kapcsán találkozott Ford Richard Buckley-val, akivel ’86 novemberében első randevújukat követően szilveszterkor össze is költöztek. Ford sosem titkolta szexuális hovatartozását és Buckley-vel való viszonyát, egy riporter kérdésre egyszer státuszát illetően csupán ennyit válaszolt: „Életemnek ezen pillanatában bizonyára meleg vagyok.”

Egy évre rá, hogy Ford 1988-ban csatlakozott Perry Ellishez, Buckley-nál az orvosok rákos megbetegedést diagnosztizáltak, majd a kezeléseket követően Európába költöztek. Az okok teljesen érthetőek voltak: mindkettőjüknek levegőváltozásra volt szüksége.

Buckley bevetette korábbi kapcsolatait, így találkozott Ford a világmárkák nagy tervezőivel: Donatella Versaceval, Carla Fendivel, és Giorgio Armanival. De egyikük sem akarta őt alkalmazni. Végül Dawn Mello, a Gucci-ház kreatív igazgatója bízta meg Fordot egy teszt-projekttel, ahol hamar világossá vált számára Ford zsigeri tehetsége, és azonnali kezdéssel munkát ajánlott neki Milánóban, a Gucci-birodalom szentélyében.

A GUCCI, A SELYEM ÉS SZEPTEMBER 11.

Ford 1990-ben, a cég életének mélypontján érkezett a Guccihoz. Éppen akkor, mikor még a márka legpopulárisabbnak számító húzó darabjai, a zabla-mintás loafer és a dupla „G” logóval ellátott bőr kézitáska is veszítettek népszerűségükből, így kellő kihívást jelentett a fiatal dizájnernek az olasz divatház aktuális helyzete a bizonyításhoz. Akkor éppen senki nem kívánt Gucci-kreációkban pompázni.

 

Ford lecserélte a rugalmatlan loafert puha velúrra, és a divatjamúlt tárcák helyett bambusz fogantyús szatén táskákat álmodott a divat újdonságaira éhes közönségnek. Ébresztőt fújt a marketingnek, és új stratégiával, a szexualitást hangsúlyozva indította el vadiúj kommunikációs kampányát. Majd egyszer csak elindult a változás.

 

1994-re Ford a Gucci kreatív igazgatója lett, a következő évben pedig átütő sikert aratott a ’70-es évek inspirálta kollekciójával. A kifutón megjelentek a kreációk legújabb bársony, farmer és szatén darabjai, melyek könnyed szexualitásukkal fittyet hányva a konvenciókra, tisztességesen felborzolták a lelkes közönséget. Még a hideg is végigszaladt a kifutó melletti székeken.

Hollywood nagyjai

rákaptak a Guccira. Az 1995-ös MTV Music Video Awards díjátadóján Madonna a Ford által megálmodott mesekék selyemblúzban, és fekete csípőnadrágban vette át jól megérdemelt díját, akit aztán nem kisebb hírességek, mint Gwyneth Paltrow, Kate Winslet és Julianne Moore követett a Ford áldásos tevékenysége során immár új fényben pompázó Gucci-kreációk viselésében. Ford szexi eleganciával ötvözve a Gucci némileg konzervatív vonalát.

Új kollekciójával képes volt úgy ráérezni az ingerszegény piac igényeire, hogy az értékesítés 1995 első félévében 87,1%-kal növekedett az előző év ezen időszakához képest. Az eladások év végére elérték az 500 millió dollárt.

A következő évtizedben

a tervező mindent megtett annak érdekében, hogy a Gucci nevet új életre keltse, és régi hírnevét pompa, bankszámlájukat pedig súlyos dollármilliók ékesítsék. Ford szintén visszahozta a rég elfeledett darabokat, és a testhez simuló anyagok, kihívó magassarkú topánok régi-új arcát ismertette meg a világgal.

Ekkorra már teljes mértékben szabad kezet kapott a cégcsoport egyéb termékvonalait illetően is. Ford „átvette a hatalmat” a férfi és női sportruházat, az estélyi ruhák, lakberendezési tárgyak, cipők, táskák, ékszerek, bőröndök és egyéb ajándéktárgyak irányítása felett. És mindenki imádta.

Néhány óra alvás,

jegyzettömb az ágy mellett és folyamatos kontroll. Tudni akart mindenről. A kampányoktól kezdve az üzletek reklámtábláin keresztül a parfümök celofáncsomagolásáig mindent. De ettől lett tökéletes, ettől lett luxus. Pedig nem talált fel semmi újat. A zsenije az újításban rejlett. A képességben, hogy leporolva a régi ötleteket egy modern csavarral – sokszor filmekből, utazásokból inspirálódva – frisset, elegánsat, szikrázóan tökéleteset alkosson. Tom Fordosat.

„Meg kell éreznünk azt, amire az emberek vágynak. Még azelőtt, hogy elkezdenék unni azt, amijük most van.” Ezzel az irányelvvel küldte csapatát szerte a világban, hogy inspirálódjanak, gyűjtsék a piac információit, hogy legalább két lépéssel mindig az újdonságok előtt járhassanak. Ők legyenek a TREND.

Nem sokkal azután,

hogy a Gucci 1999-ben felvásárolta az Yves Saint Laurent-t (YSL), 2000-ben a dizájner kreatív igazgatóként itt is átvette az irányítást, majd rá egy évre, amikor villantott az YSL azóta is népszerű bíbor blúzával, rádöbbent, hogy az emberek milyen elképesztő, és egyben félelmetes módon rajonganak az általa tervezett luxusért.

Ahogy a New York Times Magazine-nak nyilatkozta: „2001. szeptember 11-én az YSL New York-i üzlete nyitva volt. Azon a napon, amikor a repülőgépek az ikertornyokba csapódtak, 42 hívást kaptunk a vásárlóktól, akik a bíbor blúz iránt érdeklődtek. A World Trade Center leomlott, a nők pedig bennünket hívtak a blúzok miatt. A divat ereje rémisztő.”

BYE-BYE GUCCI, HELLO FILMEK!

Hiába forrt össze közel egy évtized alatt Tom Ford neve a Guccival, 2003 őszén mégis elváltak útjaik. December 4-én a Gucci amerikai üzletei minden idők legzsiványabb bevételét, közel 4 millió dollárt zsebelhettek be a távozó tervező által megálmodott termékek értékesítésének köszönhetően. Mindössze 1 nap alatt.

Maga mögött hagyva a Gucci mesés birodalmát, Ford a filmezés felé vette az irány, de hiába olvasott különböző forgatókönyveket, azok egyike sem nyerte el tetszését. „Ha nincs, akkor csináljunk!” – alapon megírta élete első, „A Single Man” című romantikus filmjének forgatókönyvét, ahol a várakozásoknak ellentmondóan a szerelem, és nem pedig a divat/szex kombó állt a középpontban.

Ahogy azt a People magazin

részére nyilatkozta: „Ugyanaz az ember vagyok, aki 18 évvel ezelőtt. Számomra az emberi kapcsolatok és a remény, hogy találkozunk ebben az életben valakivel, aki szeret, a legnagyobb mozgatórugó.”

Mi pedig őt szeretjük. A srácot, aki nagymamájának hatalmas papírmasé fülbevalóit csodálta, aki bulizott a tanulás helyett, és aki mesés ruhakölteményeket álmodott és valósított meg nekünk, fashionisztáknak! Szeretünk, Tom! Peace, Love and Keep going!

„Ha egyszer jó tervező leszek, el kell hagynom Amerikát. Gátol.

Túl sok itt a szakadt stílus.”

 

Szerző: Eat, Move & Smile

 

Forrás: encyclopedia.com

Fotók: Unsplash, Pixabay

 

Kedves Olvasó! Ha tetszett a cikk, annak szívből örülök! Ha szívesen felhasználnád, kérlek, tedd azt jogszerűen. Mit is jelent mindez? A cikk teljes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll, miszerint annak bármiféle felhasználásához a szerző, vagyis az én írásbeli engedélyem szükséges. Tegyük szebbé a világot! Köszönöm, hogy korrekt vagy!

SEO: Tom Ford, divattervező, tervező, dizájner, divat, karrier, Gucci, celeb, luxus, híresség

Komment

Komment



Google Analytics-et használunk

Elfogadod, hogy az oldal Google Analytics követőkódot használ? Amennyiben igen, úgy bővebb tájékoztatást kapunk olvasási szokásaidról, ami még nagyobb kihívást jelent számunkra, hogy izgalmas témákról írjunk. Ha nem járulsz hozzá, az sem gond, hiszen továbbra is ugyanúgy olvashatod kedvenceidet.