21 dec AZ 5 LEGUNCSIBB KARÁCSONYI ÉTEL
VAJON MI LESZ MÁR MEGINT A KARÁCSONYI ASZTALON?
Úgy vagyunk a karácsonyi ételekkel, mint a hazai tv csatornák a Reszkessetek betörőkkel: egyszerűen nincs karácsony Kevin nélkül! Hiába drukkolunk minden évben, hogy a csóró szöszke kissrácot idén ne hagyják már otthon, ugyanezzel a reménnyel szemünkben tekintünk a havazást ígérő égboltra: bírjuk a tradíciót, de legyen már valami újdonság is az ünnepi asztalon! Ettől függetlenül a hagyományos ételeket szeretjük csak kicsit unjuk, és fogalmunk sincs, hogy őseinknek hogyan sikerült túlélni az alábbi menüsort.
-
Halászlé
A halvadászattal kezdődik minden. Egy hal nem hal, minimum hármat vásárolunk, hogy ízes és sűrű legyen. Megfőzzük, passzírozzuk mint az őrült, hogy lehetőleg egyik szívbéli rokonunkkal se kelljen éjszaka a sürgősségin várakozni a torkán akadt szálka miatt. Friss kenyérrel toljuk, így első fogásnak tökéletes, pont jól is lakunk tőle. Kellően zsíros – már csak a benne lévő halak miatt is, és esély sincs rá, hogy a neves alkalomra magunkra erőszakolt fehér inget végig ne fröcsögtessük az élénk pirosas-narancssárgás lével, mellyel egyidőben persze megérkezik az első ünnepi lebaszás szitokszó is.
-
Rántott hal
Még ha valamilyen sovány vagy tengeri halból készülne panír nélkül, talán örülnénk is. De miután itt A Rántott Halról beszélünk és a hazai ünnepi szokásokról, általában pontyból sütik.
Nem elég, hogy maga a hal húsa is zsíros, a biztonság kedvéért alapos panírozást követően bő olajban megúsztatják. Köretként jöhet az anti-szívbarát majonézes krumplisaláta, vagy az elmaradhatatlan friss fehér kenyér.
-
Töltött káposzta
Úgy szeretnénk, ha egyszer karácsonyra valaki kapna egy koleszterin-mérőt, és azt teszt-jelleggel mindjárt be is üzemelnék a vacsoránál, de valamiért ez eddig még sosem esett meg. Ha az első két fogást sikerült túlélnünk, a lavor méretű tálban behajózik a hetvennyolc töltelék aprókáposztán szunnyadva. Nem az a kicsi szabolcsi, hanem az a bazi nagy teniszlabda méretű. Tele hússal és rizzsel, illetve ünnep lévén gazdagon csülök-, és kolbász darabkákkal, de csak az íze miatt.
A gyakorlott rokonok itt már veszik elő a Bilagitot, kicsit rápihennek, isznak pár kortyot nem vízből de pálinkából, majd mélyet szusszanva folytatják. Nem bízzák a véletlenre, húsz százalékos tejföllel koronázzák meg a szolid halmot, és ha már úgyis elhoztuk a pénteki teljes sütést a kenyérgyárból, néhány karéj jöjjön ehhez is, valami csak szívja fel a zsírt!
-
Sült pulyka majonézes krumplisalátával
A diétás fogás. Ebből is marad a legtöbb, bár ez egy választható megoldás a sok közül, nem önállóan kerül az asztalra. A tepsiben sült pulykával nagyon nincs bajunk, saját zsírjával locsolgatva készül el, a fűszerezése tényleg nagyon finom, de zéró a különbség egy szimpla szombati ebédhez képest. Itt is – ott is dugdossák az egyéves gyerek szájába a bőrtelenített melle húsát; hiába nincs foga a pulyának, csak érezze meg időben a tradíciót!
Kenyér ehhez is feltétlenül legyen, mert anélkül nem magyar a magyar, a hagymás-majonézes krumplisaláta meg már úgyis kész a hal miatt, hát lökjünk egy keveset ide is belőle.
-
Sósak és édesek
Igazából úgy van ez, hogy a nulladik pont a sajtos pogácsa és a sós rúd. Nem kérdés, hogy az illata belengi az egész megyét, lehetetlen nem rárontani, ahogy az ember átlépi a küszöböt. Meg is kell enni mindazt a mennyiséget akkor és ott amennyit csak lehet, különben ha kihűl vagy megszikkad, akkor az már gagyi, bár eddig még sosem dobtunk ki belőle egy morzsát sem.
A végső harc szumó-bajnoka a süteményes tál. Ott azon aztán van minden, aminek már az ünnepek előtt egy héttel neki lehetett állni, és nem baj, ha hűtőben pihen, vagy konyharuhával letakarva várakozik néhány napot a vágódeszkán. A Nagy Napon szépen felkarikázva érkeznek a hatalmas tányéron, ember legyen a talpán, aki ebből még le tud gurítani néhányat.
A családtagokat onnan ismerjük fel, hogy a kanapén egymásnak dőlve kigombolt gatyában, össze-vissza álló meglazított övekkel halkan nyögdécselve mélyeket fújtatnak, de még utolsó erejükkel fél kezüket a sütis tál felé lendítik, és amit érnek, azt magukba tömik. Nagyon már nem sietnek, hiszen amit lehetett, azt már mind megették; a háromféle bejgli, kókusz tekercs, zserbó, hókifli, néger kocka, és az aprósütemény pedig úgyis a buli végéig borzolja az asztalon az idegrendszert. A szerencséseknek, vagy aki idő előtt kidőlt az Év Zabálása Versenyből, a háziasszony búcsúzóul még alufóliába csomagol ebből egy keveset, hátha nem lesz mit enni a két ünnep között.
„Hagyomány és tradíció, Fiam”. Nálunk ez a válasz minderre.
FACEBOOK: https://www.facebook.com/tavi.pizzeria/
Szerző: Eat, Move & Smile
Fotó: pixabay.com 
Kedves Olvasó! Ha tetszett a cikk, annak szívből örülünk! Ha szívesen felhasználnád, kérünk, tedd azt jogszerűen. Mit is jelent mindez? A cikk teljes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll, miszerint annak bármiféle felhasználásához a szerző, és a Tavi Étterem és Panzió írásbeli engedélye szükséges. Tegyük szebbé a világot! Köszönjük, hogy korrekt vagy!