10 ápr EGYETEM VAGY MUNKA
A mai napon egy kicsit megosztóbb témával készültem Nektek, ez pedig nem más, mint a nagy dilemma: EGYETEM VAGY MUNKA
Annyiban vagyok érintett ebben a témában, hogy még most, 23 évesen is sokszor szembesülök a kérdéssel. “Nem bántad meg, hogy gimi után elkezdtél dolgozni, és nem mentél egyetemre?” Az én válaszom erre minden esetben az, hogy “Nem, nem bántam meg..sőt!”. Sosem szerepelt a terveim között az egyetem, és az eltöltött 6 év a középiskolában ezt csak még inkább megerősítette.
Érettségivel, két szakmával és nyelvvizsgával a zsebemben én nem éreztem szükségét annak, hogy plusz 3-4 évet ráhúzzak. Az iskola elvégzése után abban a kiváltságos helyzetben voltam, hogy rögtön sikerült elhelyezkednem. Tulajdonképpen a második szakmai vizsgám idején már dolgoztam), ebből következik az, hogy már több, mint 3 éve dolgozom. És azt kell mondanom, hogy számomra ez így tökéletes, így érzem magam boldognak, de ez egy szubjektív vélemény és élethelyzet!
Ennek ellenére abszolút támogatandónak tartom azt, ha valaki a középiskola után tovább szeretné képezni magát, és egyetemen szeretné folytatni. Viszont azt gondolom, hogy minden fiatal felnőtt életében eljön a pillanat, amikor megtorpan és nem biztos abban, hogy melyik utat is válassza. A döntés nem egyszerű, hiszen ez befolyásolja és alakítja majd az életünket az elkövetkező 3-4 évben.
Ennek okán szeretnék Nektek 4-4 érvet felsorakoztatni mindkét opció mellett.
Kezdjük a számomra nehezebb dióval: az egyetem mellett döntéssel.
- Jó esetben az egyetem egy vagy több diplomával illetve nyelvvizsgával végződik azok számára, akik ezért hajlandóak megfelelő mennyiségű tanulást és időt befektetni.
- Nyaranta szakmai gyakorlatra van lehetőség, ami egyrészt szakmai tapasztalatot nyújt, másrészt kapcsolatok kialakítását is lehetővé teszi. Ez hasznos lehet a jövőre nézve. Valamint olyan helyekre juthatnak el a diákok, amire lehetséges, hogy a hétköznapi életben nem lenne lehetőségük.
- Ha a diák vidéki, akkor nyilván vagy a kollégium vagy az albérlet a lakhatási lehetőség. Mindkettő esetben a diák megtanul együtt élni emberekkel, és ez a szocializálódás szempontjából szerintem fontos mérföldkő. Ezen kívül a lakótársakkal barátságokat lehet kötni, együtt ki lehet mozdulni egy fárasztó tanítási-, vagy vizsganap után és ez biztos vagyok benne, hogy jót tesz az ember lelkének. Van mellettünk személy, akivel meg lehet beszélni a problémákat, a tanulnivalókat és az élet nagybetűs dolgait.
- A Jolly Joker: 3-4 éven keresztül ugyanúgy megvan az őszi, téli, tavaszi, nyári szünet. Bár nem vagyok benne biztos, hogy ez minden diák számára pihenéssel telik, hiszen év közben mindenki az egyre nehezebb vizsgákra készül, nyáron pedig szinte 100%, hogy vagy gyakorlatot végez a diák, vagy dolgozik, hogy legalább nyáron legyen valami bevétele.
Folytatásként pedig következzen az, amiről többet is tudnék írni, mint 4 érv: a munka pozitív oldala.
- Minél előbb elkezdesz dolgozni, annál előbb tudsz önálló életet kezdeni. Ez persze nem azt jelenti, hogy elmész dolgozni egy munkahelyre, és fél éven belül osztályvezető meg részlegvezető lesz az ember! Mindenki a legalján kezdi (kivéve a protekciósok), de kemény munkával és egy jó nagy adag alázattal csak feljebb vezethet az út! Ennek következményeként pedig élhető fizetéssel már tud boldogulni az ember.
- Van saját bevételed! Ez az egyik legfontosabb érv, amit fel tudok hozni. Nálam ez is szempont volt, mert nem szerettem volna folyamatosan a szüleimtől pénzt kunyerálni. Így megdolgozom a pénzemért és arra költöm, amire szerintem fontos. És itt kitérnék arra, hogy igenis KELL költeni néha magunkra, ha megtehetjük. Ugyanis egy idő után nagyon bele tud fásulni az ember abba, ha csak robotol és nincs semmi kikapcsolódás vagy egy hobbi, ami kicsit kirángatja az embert a munka okozta stresszből.
- Már az iskola elvégzése után azonnal elkezdhet az ember kapcsolatokat kialakítani a munkája révén, ami szintén jól jöhet a későbbiekben, legyen szó akár egy jövőbeli munkahely váltásról vagy különböző egyéb lehetőségekről.
- A szabadidőt tetszőlegesen oszthatjuk be. Értem ezt egyrészt arra, hogy a munka illetve az egyéb teendők (házimunka, elintéznivalók) elvégzése után az ember hátradőlhet és lazíthat kicsit. Illetve másrészt az x mennyiségű szabadságot arra áldozod, amire csak szeretnéd és nincs az a dolog, hogy a szüneteket tanulásra meg vizsgákra való felkészülésre kell szánnod.
Természetesen még a fentieken kívül számos érvet fel lehetne sorakoztatni mindkét opció mellett, én most próbáltam az én szemszögemből legfontosabbakat kiválasztani.
Remélem érdekes volt számotokra ez a bejegyzés, és azt is remélem, hogy tudtam adni egy kis iránymutatást azoknak a tinédzserkorban lévő Olvasóknak is, akik esetleg pont ebbe a dilemmába ütköztek. Ezzel zárom soraimat, hamarosan ismét jelentkezem!
Ha tetszett a bejegyzés, akkor lájkoljátok a Facebookon, kommenteljetek, illetve kövessétek az oldalt az újabb bejegyzések könnyebb elérése érdekében.
Ha szívesen megosztanádblogbejegyzéseidet, akkor várunk blogger csoportunkba: