07 máj Irodalom és a kávéház
Budapest a kávéváros: írta Kosztolányi, és ugyanezen a címen futó cikkében arról értekezik, hogy milyen is a magyar karakter? A magyarok szeretnek sopánkodni és arról panaszkodni, hogy nincs nemzeti karakterünk, pedig csupán arról van szó, hogy nem becsüljük meg eléggé magunkat. Szégyelljük karakterünket, pedig büszkék lehetnénk kávéházi kultúránkra és múltunkra.
A kávéházak
Hasonlóan a törökfürdőkhöz, keleti különlegességek, melyek gyökeret vertek hazánkban. A kávéházakban folyik a kultúra, ott tanulnak a diákok és összegyűlnek az értelmiségiek. A budapesti kávéházi élet szoros kapcsolatban áll az irodalommal, az írók oda jártak ihletet meríteni, ötletelni és író találkozókat szervezni.
„Az első kávéházi törzsvendég Petőfi Sándor volt. Azóta a magyar irodalom a kávésiparral együtt fejlődik, a forradalom a kávéházakban tör ki, csitul el s egy jövendő történész feladata megállapítani, milyen hatással volt a versekre, az elbeszélésekre, a cikkekre a kávé, ki ivott koffeint és ki cikóriát? Ha gyöngül az irodalom, akkor a feketekávé is gyöngül.” Írta Kosztolányi.
Az író
Annyira szerette és jelentősnek tartotta a budapesti kávéházi életet, hogy verset is írt, az egyik legjelentősebb kávéházunkról:
Szellemidézés a New York-kávéházban
A kávé gőze illan át forogva
a téli reggel füstjén szerteszét,
s ott, hol zabáltunk hajdan éhgyomorra
dicsőséget, dohányt és feketét,
nők, villanyok között, tombolva nyersen,
a lehetetlent érzem én magát,
szeszélyt, kalandot, sok-sok régi versem
és ifjúságom vad aether-szagát.
Lásd, most jöhetnél, Osvát. A halál tán
el is bocsát, jelenj meg e találkán,
ragyogj föl a barok oszlop megett,
hadd lássam egyszer még, örökre sértett
gyászomba, rég eltűnt, fényes kisértet,
vezérkedő, roppant szemüveged.
Kosztolányi inspirációja után a leghíresebb budapesti kávéházak irodalmi múltjáról szeretnék egy kis betekintést nyújtani:
Ha már Kosztolányi, akkor a New York kávépalota
1894-ben nyitotta meg kapuját, és azóta is a legszebb budapesti kávéházak közé tartozik. A kávézó egykoron egyenes vonzotta az értelmiségi réteget, írók, költők, művészek találkozó helye volt. Többek között a Pesti Napló és a Nyugat szerkesztősége is itt foglalt helyet, így vált a New York kávéház az akkori irodalmi élet központjává. A legenda szerint a nyitónapon az írók a Dunába dobták a kávéház kulcsát, hogy az örökké nyitva álljon.
A Nyugatos törzsvendégek
közé tartozott Kosztolányi, Krúdy, Ady, Móricz és Karinthy, A Pesti Napló asztaltársaságát alkotta többet között Bródy Sándor, Nagy Endre és Kemény Simon, de még ide járt a színházi élet krémje is. A magyar írók mellett olyan külföldi művészek is megfordultak itt, mint Thomas Mann író, Maurice Ravel zeneszerző, vagy Josephine Baker akkori előadóművész. A kávé mellé jegyzettömb és íróeszköz is járt az írók számára, így Kosztolányi itt fejezte be A szegény kisgyermek panaszai című művét. Továbbá kizárólag az írók számára lehetett kapni az úgy nevezett írótálat, mely sonkából, szalámiból és sajtból állt igen olcsón.
Az első világháború után
többen elpártoltak a New Yorktól, az eredeti tulajdonosok és alapítók a Harsány-fivérek eladták a kávéházat, így irodalmi hírneve is halványodott. Több kézbe került majd a második világháború után súlyosan megrongálódott, emiatt bezárták egy időre. Magáról a kávéház történetéről és tragikus sorsáról még rengeteg érdekességet lehet olvasni, én csupán a New York izgalmas irodalmi légkörére és múltjára szerettem volna felhívni a figyelmet.
Mindenképp érdemes ellátogatni ebbe a patináns épületbe, melyet 2011-ben a világ legszebb kávéházának választottak.
A New York kávéház mellett a másik kiemelkedő művész-találkozó hely a Centrál volt
1887-ben alapítottak. A Hétszerkesztőségi gyűléseit itt rendezte meg, illetve A Nyugatosok későbbi törzshelyévé vált, a New Yorktól elpártolt írók itt folytatták eszmecseréiket. A találkozók akár mindennaposak voltak, így a Centrál is magába szívta az irodalom nagyjainak nevét. Karinthy Frigyes, Ottlik Géza egykori törzsvendégek közé tartoztak, illetve művészettörténészek, tudósok, és a Kaffka Margit Társaság tagjai is itt szürcsölték a feketét. A kávéház művészi légkörre, csendes magánya, vagy éppen elmés társalgások hangja inspirációt adtak egykori íróinknak, így Karinthy Frigyes itt kezdte el írni Az Utazás a koponyám körül című művét. Babits Mihály pedig itt kérte meg felesége Tanner Ilona kezét.
A mai Centrál kávéház
honlapjára pillantva a következő mondatokkal köszöntenek minket: „Tradíció és korszerűség. Tisztelet a hagyományoknak, nyitottság az újra. Ez jellemzi a Centrál Kávéházat. Büszkék vagyunk elődeinkre, és tisztában vagyunk korunk kihívásaival. Nem megidézni akarjuk a múltat, hanem újjáéleszteni azt a szellemiséget, mely ezt a helyet egykoron a főváros egyik legkedveltebb intellektuális központjává tette. Mégpedig az Önök segítségével.”
Ha még egy kávéházat ki kéne emelnem, akkor a Hadikra esne a választásom.
Hogy miért? Elsősorban Karithy Frigyes miatt, aki szinte mindennapját itt töltötte. Itt dolgozott, és ha nem a New Yorkban, vagy a Centrálban akkor itt írta meg műveit. Sajátos köszönése volt az írónak: „Karinthy vagyok, térjen magához!” Továbbá Kosztolányi és Móricz Zsigmond is többször megfordultak a Hadik asztalainál, és tettek ugyanígy az írók feleségeik. A kávéház az évek alatt megtelt a kor értelmiségi koponyáival, nem csoda, hogy Karinthynak szinte a második otthonává vált. Az asztaloknál olyan nevek is ültek, mint Rejtő Jenő, Tóth Árpád, Déry Tibor pedig így emlékszik vissza a Hadikra: „Emberek jöttek-mentek, senkit sem ismertem, a legtöbb belépve nem is köszönt, mintha öröktől fogva s az idők végezetéig ott ülne az örök asztalnál, amelyet a pincérek egy pótasztallal toldottak meg. Még jóformán le se ültek, s már folytatták a nevetést is, mely még bejövetelük előtt kezdődött. Valamennyien együtt egy nagy hangszer voltak, amelyen a Hadik szelleme játszott.”
Egyik érdekessége a kávéháznak, hogy állítólag rémes kávét szolgáltak ki, ennek ellenére mégis jelentős helyet foglalt el az írótársaságok életében. 1922-től Kaiser Adolf tulajdona alatti időszakban vált legendássá a kávéház, olyannyira, hogy jelentős befolyással volt az írók pályafutására. Sokan itt kezdték el vagy fejezték be híressé vált műveiket, és még többen írtak Hadikos élményeikről, sződték bele történeteikben.
Számomra ennek a három kávéháznak a legmegkapóbb a múltja, természetesen még sok budapesti kávézóról lehetne írni, ezért, aki teheti járjon utána, olvasson és igyon mellé egy csésze kávét a régi művészek emlékére.
Szereted a kávét? Imádod az érzést, amit ad? Szeretnél még többet? Akkor olvasd el bejegyzéseinket.
Forrás/ Fotó: Pinterest