Az új szexi a levendulás KEX! Juhhuu!

Az új szexi a levendulás KEX! Juhhuu!

Levendulás őrület

Teret hódított a vintage stílus, és dúl a levendula őrület mindenfelé: levendulás tányér, tál, dekoráció, és sorolhatnánk még. Bevallom, én is nagy rajongója vagyok!

Ha már beszereztünk a levendulamezőből egy kisebb darabot, és gondolkozunk azon, hogy fűszerként is felhasználjuk a nyugtató illatú lila csodát, mindenképpen próbáljuk ki a levendulás kekszet!

Eleinte kicsit kételkedhet az ember, hogy süteményben, ételként milyen lehet az íze, de ez a keksz még azok körében is nagy sikert tud aratni, akik amúgy köszönik, de nem vesznek részt a levendulamániában. Szeretik kicsik, nagyok, férfiak és nők egyaránt. Ráadásul a reggeli vagy a délutáni nasi kávé mellé is tökéletes társnak bizonyul. És most akkor jöjjön máris a “csodarecept”:

Hozzávalók:

23 dkg liszt

1 kiskanál sütőpor (de akár szódabikarbóna is lehet)

csipetnyi só

15 dkg vaj

10 dkg cukor

2 evőkanál levendulavirág

1 tojás

Elkészítés:

A lisztet a sütőporral, csipetnyi sóval és a megőrölt levendulás cukorral (én egyébként egyben, tenyérrel szétmorzsolva adagoltam hozzá a levendulát) elvegyítjük. Hozzáadjuk a puha vajat, az egész tojást és alaposan összedolgozzuk. A tésztát fóliába/zacskóba csomagolva néhány órára hűtőbe tesszük. Majd lisztezett deszkán 2-3 mm vastagságúra nyújtjuk és kedvünk szerinti formákat szúrunk ki belőle. A kiszaggatott formákat sütőpapírral borított tepsibe helyezzük (én lisztezett, zsírozott tepsit használtam), és előmelegített sütőben, 170 fokon kb. 15-20 percig szép világosra sütjük.

A végén az édesszájúak és a levendulakedvelők – a hatás fokozása érdekében – levendulás porcukorral is meghinthetik.

Miért szeretjük?

Ez a keksz nagyon egyszerűen elkészíthető, és lehetetlen elrontani (csak ne égjen oda) mégis mindenki nagy különlegességként kezeli. Sokáig eltartható, és ha van raktáron szárított levendulánk, bármikor elkészíthető és mindig sikert arat. Ajándékként, ízlésesen becsomagolva is egy kedves gesztus lehet mások számára.

Forrás / Fotók: Králik Márta