11 ápr 5 kávés katasztrófahelyzet. Ismerős?
Most tényleg öt lesz, kávés, eskütutibizti.
Hétfő van. Megint. Ezt a napot nem szabadna intravénás kávés ébresztés nélkül engedélyezni. Mert különben eluralkodik Murphy. Akárcsak ma reggel.
Valószínűleg mindenki ismeri az érzést, amikor egyfajta paradoxonná válik a reggel:
Amíg még nem kávéztál, semmire se vagy képes. Tehát kávét főzni se. És persze se közel, se távol nincs olyan személy, aki enyhítene a problémádon. Ilyenkor következik be az, amitől mindig is rettegtél: hogy a kávé nem a legjobb barátod lesz, hanem egy kisördög-hajlamú rosszcsont, aki teli szájjal neveti ki minden arra irányuló próbálkozásod, hogy embert faragj magadból. És persze a világért se könnyítené meg a dolgod. Sőt.
Az erre vonatkozó lehetőségeinek tárháza kimeríthetetlen. Ahogy én is tapasztaltam reggel. És valószínűleg neked is ismerős lehet belőle néhány.
Például:
Felrobban
Talán sokaknak nem újdonság, ami nekem az volt. A kávégépek kifejezetten hajlamosak az agresszióra. Elindítod, hogy létrehozza az aznapra szükséges életerődet és elfordulsz, hogy megkend Nutellával, miegymással a reggeli pirítósod (csak hogy eleget tegyél a fogyókúrának és az egészséges táplálkozásnak). Aztán mikor visszafordulsz, mert sejteni véled, hogy mikorra te végeztél, addigra már ő is, ő csak annyit mond, hogy ,,hörrrrszszszsssssszzzzcs”, te meg ott állsz a fehérből rohamosan bocisan barna foltossá változó pólóban, némi égési sérüléssel és egy lemondó sóhajjal, hogy:
,,Oké. Akkor indulás fürdeni és átöltözni.”
Vagy:
Leesik
Nem tudom, ki hogy van vele, de általában kávé előtt nem minden esetben gondolkozunk logikusan. Ezáltal következhet be ama kellemes élmény, ha meggondolatlanul öleled kebledre szuperhősöd, coffeeman-t.
Aztán későn diagnosztizálod, hogy a kezed bizony nem tűzálló.
Aztán, hogy a pohár bizony törékeny.
Aztán pedig, hogy:
,,Oké. Akkor indulás fürdeni és átöltözni. Megint.”
Esetleg:
Magadra borítod
Az eddigiek után senki nem hiheti túlreagálásnak, ha kesztyűvel fogod meg a következő kávéd. Legalábbis ez lehetséges megoldása a problémának. Ilyenkor viszont ki számolna a hosszú hajával? És azzal, hogy ha mindkét kezedben kávé van, nem lesz mivel előredobni a hajad. Akkor pedig, ha rá találsz ülni, és miért is ne tennéd… amellett, hogy könnyedén időutazhatsz az indiánokhoz skalpolósat játszani, csatakiáltást hallatni és emellett erőteljes hajritkulást egy pillanat alatt előidézni, még a kávéd is közelebb került hozzád. Lelkileg. És átöltözésileg is.
,,Oké. Akkor indulás fürdeni és átöltözni. Újra.”
Vagy éppen:
Másé borul rád
Az is egy szép baleset. Gyanútlanul lépsz be a lépcsőfordulóba, ahol hozzád hasonlóan gyanútlanul jön valaki más is. Egy pohár kávéval. Aztán mindketten megtorpantok, de a kávé önfejűen úgy dönt, neki van elsőbbsége. Akár jobbról jött, akár nem.
“Oké. Akkor indulás fürdeni és átöltözni. A változatosság kedvéért.”
Vagy a tipikus:
Villamoson/buszon/metrón
Itt már valószínűleg feladtad a reggeli tortúrák hatására a kávézást. Más viszont még nem. Erre találták ki a kis papírpoharast. De ugyebár a vezető attól még nyugodtan nem tudhat vezetni, és az előre-hátra-jobbra-balra mozgolódások és az ebből fakadó családias, idegenekkel való szoros ölelkezés nem csak új barátok nyakadba borulásával veszélyeztetnek… Hacsak nem ezt használod szinonimaként a kávéfoltra.
Hogy ő miket tudna mesélni…
,,Oké. Akkor indulás fürdeni és átöltözni.”
Még ha ez már csak a melóhelyen/suliban lehetséges is, immár korlátozottabb körülmények között.
Ha viszont ezekből a kávés sztorikból zsinórban mind megtörténik veled ugyanazon a reggelen, akkor azt hiszem, üdvözöllek a csapatban, Murphy és a hétfői nap közös gyermekének kedvenc játszótársaként.
A tagságit csokiban kell fizetni. Nekem.
Forrás / Fotók: Bigstock.com
Szerző: https://firkalmania.blog.hu/