05 jún NE SZÉGYELLD AZT AKI VAGY!
NE SZÉGYELLD AZT AKI VAGY!
Legyen az akár szülés után, hogy a tested nem lett egyből a régi vagy később sem. Netán nem érted azt amit mások mondanak neked, mert hallássérült/siket vagy. Telt vagy, sovány vagy, duci vagy, és még annyi mindent tudnék sorolni neked (mert tényleg sok van). Írtam már arról egy bejegyzést, hogy fogadd el magad olyannak amilyen vagy, valamint szeresd magad aki vagy! Ha esetleg erről nem olvastad még a bejegyzésem, akkor ide kattintva elolvashatod azt.
Sokszor észreveszem a környezetemben, hogy egyes nők és férfiak szégyellik magukat olyannak amilyennek, vagy bánják azt hogy az életük nem úgy alakult ahogy tervezték.
No, persze van hogy az én számon is kicsúszik “milyen ciki már” vagy “jól beégtem” szavaimon kapom magamat. Pedig már rég elfogadtam azt hogy hallássérült vagyok, valamint saját magamat is egyben. Ám, előfordul hogy kicsúsznak olyan mondatok vagy szavak amiket sokszor magam sem értem, viszont mindig vannak helyzetek amikor képest vagyok nevetni a saját butaságomon. 😀 Mert egyszerűen nincs ebben semmi szégyellni valóm, hogy vannak szituációk amikor is nem hallom vagy nem értem meg amit nekem próbálnak mondani és el kell mondani nekem még egyszer. Én felvállalom azt, hogy hallássérült vagyok és ezzel nem kell sokat magyarázkodnom, mert látják és pont. Sokszor nem értettem az embereket, mint most se hogy mit kell egyáltalán szégyellnünk? Azt, hogy eltérünk az átlagtól? Mert nem hinném. Kevésbé hiszem azt, hogy az embereket pont ez zavarná.
Azt, hogy valaki egy kicsit is eltér az átlagtól vagy akár nagyon, abban mi a szégyen? Semmi. Mert attól leszel egyedi, értékesebb a világ számára!
Attól, hogy valaki elvesztette egészsége egy részét, nem jelenti azt hogy megszűnt emberként létezni vagy hogy nem tudna egy teljes értékű életet leélni. Tévhit, hogy lenne nekik mit szégyellni. Ugyan ezeket tudom mondani azokra is, akik átlagos emberek, ámde a testük nem egy topmodell! Ugyanakkor mi van? Semmi. Mert nincs tökéletes alkat és te sem egy divat által kiadott magazinból bújtál elől. Sajnos a média nagyon át tudja mosni az emberek agyát és sosem beszélnek rólunk(akik az átlagtól eltérnek), csak nagy ritkán leszünk felkapottak. 5 perc hírnév erejéig, utána sajnos a téma kifújt. Nincs tovább.
Pedig lenne miről beszélni amúgyis, mert a mai fiatalok sajnos csak azt a képformát kapják a szemük láttára amit éppen látnak és nem azt amit kellene látni, valamint a szülők dolga is lenne az, hogy a gyereket megtanítani arra, hogy vannak emberek akik nem olyanok mint mondjuk, Te. Ám, az emberek sosem látják a másik oldalt, mert túlságosan le vannak foglalva saját magukkal és még ők vannak felháborodva, ha valaki segítséget szeretne kérni. Vannak kivételes esetek, amikor az emberek képesek segíteni a saját embertársukon, de amúgy meg eldobják azt maguktól! Itt most gondolok arra, amikor egy kerekesszékes kér segítséget, hogy vedd le neki a polcról egy ásványvizet mert azt szeretné megvenni magának. Itt két opció van: Segítesz neki vagy inkább elutasítod. Sajnos az emberek többségében kihunyt a segítőkészség, vagyis még létezik, de ritkábban mutatkozik meg.
Én szégyellem magam! Nem szeretem önmagamat olyannak amilyen vagyok.
Nem tudom milyen helyzetben vagy jelenleg, ha ezt a részt olvasod. Ha van valamilyen betegséged/tartósnak minősülő állapotod, ne szégyelld! Tudom, hogy nehéz ezt elfogadni és élni vele. De elbújni nem tudsz örökké és muszáj vagy megtanulni ezzel együtt élni. A másik, hogy sajnos örökké nem lesznek melletted a szüleid és nem tudják majd megoldani az életedhez való problémáidat vagy hogy tudj élni egy normális életet. Neked kell felnőni a feladathoz és hagyni magadat önállósodni! Természetesen és egyben sajnos, de vannak kivételek amikor ez nem lehetséges, mert mindig a szülőre esetleg más rokonokra lesznek bízva, mert önállóan nem tudná magát ellátni, de ő is olyan ember mint mi vagyunk! Senki nem tökéletes és mindenki egyedi értékekkel él az életben. Sőt, gyakran bennük több is a szeretet, mint hinnéd.
Ha pedig az alakod miatt nem tudod elfogadni önmagadat, akkor miért nem teszel érte hogy változzon?
Van egy pár ismerősöm akik szintén emiatt nem tudják magukat elfogadni olyannak amilyenek, de a változásért nem tesznek semmit, hogy is van ez? Akkor valamilyen szinten csak szereted magadat, nem? De igen! Csak egyszerűen te a társadalomnak, a médiának és valamint a világnak akarsz megfelelni és ezért szeretnél lefogyni? Én azt mondom neked, magad miatt változz meg és fogyj le! Ne azért, mert mások csak akkor tudnak téged a legjobban elfogadni…. az már réges rég rossz! Vedd fel nyugodtan azt a ruhát amit kinéztél és korábban meg is vettél magadnak. Nincs semmi szégyellni valód, hogy sokkal teltebb vagy, mint egyes emberek! Vedd fel azt a fürdőruhát amilyet szeretnél és ne takard el magadat! És még sorolhatnám végtelenségig a ruha mennyiséget. 😀
Anyukák figyelem! 😉
Amit még fontosnak tartok megemlíteni az pedig az anyukáknak szól! Bár, tudom, hogy még nem vagyok anyuka és könnyen beszélhetek. Szerintem ne akarj szülés után egyből fogyni, mert ezt diktálja a legtöbb kismama valamint már egyből top alakjuk van már szülés utána… Én azt mondom neked, genetika hogy kinek és hogyan áll vissza az alakja a korábbi formába, de vannak olyan anyukák akik kemény tornával próbálják visszanyerni az eredeti formájukat, amilyen volt a terhesség előtt.
Viszont azt sokan elfelejtik, hogy szülés után is maradni fog egy kis felesleg a hasadon, mert szültél. Azok akiknek egyáltalán nem lesz semmi pocakjuk szülés után, arra is csak azt tudom mondani, genetika. Minden anyuka/kismama teljesen más, mások az alkatok is és más az is, hogy a testednek mennyi idő kell ahhoz hogy újra a régi legyen? Ott van a terhességi striák is és ezeket is tudni kell felvállalni, együtt élni velük! Nem hinném, hogy ez szégyen lenne, hiszen a teltebb nőknél is látszik és még csak nem szült sosem eddig és mégis ott vannak! 😉
Soha ne szégyelld magadat, akkor sem, ha a saját alakoddal nem vagy kibékülve! Vállald fel, hogy vagy! Bújj elő!
Mit gondolok?
Szerintem mindent leírtam amit fenn is olvastál..
Én nem gondolom, hogy más lennék attól, hogy hallássérült vagyok. Régebben persze teljesen más véleményem volt saját magamról és azt hittem semmire sem vagyok képes hallássérültként, TÉVEDTEM! Tudok élni így is teljes értékű életet és valamint elfogadtam azt, hogy én ilyen vagyok. Sosem akartam megfelelni a társadalomnak, vagy a médiának. Igenis, büszke vagyok arra, hogy hordom a készülékeimet és hogy ezzel az állapotommal élek együtt. És…bármennyire is meglepő, de nekem is vannak striáim és nem szégyellem őket! Sosem szégyelltem magamat. Elfogadtam, hogy ez van. De hál istennek, kezdek fogyni. Én büszkén felvállalom a párom előtt. Na és te? Vagy még mindig bújkálsz?
További cikkekért keress meg alábbi elérhetőségeimen
Blog: http://www.klaudiblog.hu/
Facebook: https://www.facebook.com/klaudiblog/
Instagram: https://www.instagram.com/klaudiblog/
Twitter: https://twitter.com/klaudiblog