Sétáljunk Párizs kertjeiben!

párizs

Sétáljunk Párizs kertjeiben!

Párizs él és lüktet. Az emberek szívesen ülnek a kis asztaloknál a hangulatos kávézókban és csevegnek vagy korzóznak, esetleg kutyát sétáltatnak. Néha megállnak egy-egy köztéri kiállítást megnézni, vagy éppen csak nézelődni, nevetni. Andalognak, összebújnak, mert Párizs a szerelem városa is, és ehhez nagymértékben hozzájárulnak a parkok is. Nézzünk meg néhány különleges és izgalmas párizsi parkot!

 

Párizs centrumában, a periférián, a régi- és új negyedeiben egyaránt megtalálhatóak a csodálatos parkok, zöld területek, melyek igazi felüdülésnek számítanak a nagyvárosban. Ezek a parkok, virágos kertek legalább annyira büszkeségei Párizsnak, mint a méltán híres múzeumok. Vegyük sorra, hol érdemes körülnézni, merre is sétálgassunk, ha Párizsban járunk.

 

Sokféle park van, kerítéssel körülvettek, és anélküliek, és vannak, amik éjszaka is nyitva vannak, vagy akad olyan is, amit múzeum köré építettek. Van ahol szabad a fűben feküdni és van, ahol tilos. Ráadásul bámulatosan tudják a régit és az újat ötvözni, kitűnő példa erre a Palais Royal kertje, ahol mai és 18. századi szökőkutak kitűnően megférnek egymás mellett, az óriási udvart pedig ellepik az utcai zenészek és performanszok.

 

Jardin de Luxembourg

A Panthéonhoz közel húzódik a belváros legnagyobb parkja. A híres Luxembourg kertet a párizsiak csak Luco-nak hívják. A park a maga 25 hektárjával, a város szívében a Szajna bal partján, egészen közel a Párizsi Magyar Intézethez található.

Fő látványosságai gyönyörű növényei, a nyolcszögletű medence, a Medici szökőkút, és a parkot körülölelő szobrok (köztük a New York-i Szabadság-szobor másával), amelyek többsége a 19. században épült. Vannak teniszpályák, játszótér, kávézó és egy zenekari pódium is található a kertben. Elegáns környék, de a Latin-negyed közelsége miatt sok egyetemistával is találkozunk itt.

Párizsban rendszeresek a köztéri kiállítások, ezek gyakori helyszínei a parkok. A Luxembourg-kert kerítésén például sokszor látható fotókiállítás. A kiállításokat mindenütt nagy érdeklődés kíséri.

A Luxembourg-kastély előtti tóban hattyúk úszkálnak, a gyerekek miniatűr vitorlás hajókkal játszanak, de hatalmas játszótér is várja őket. A kertben piknikeznek, napoznak, mindenki élevezi a csodás kertet, egészen addig, amíg a parkőrök 15 perccel zárás előtt bele nem fújnak a sípjukba. Akkor aztán mindenki azonnal szedelőzködik, mert itt a szabály, az szabály.

 

Parc des Buttes Chaumont

A külváros szélén, a magasban elhelyezkedő Buttes Chaumont 1867-ben, egy szemétlerakó helyén épült.  Ebben a parkban szinte minden megtalálható:  gyönyörű  tó, vízesés, műszikla  kőszirt. Barlangját álcsepkövek szinesítik, hídjai és a Temple de la Sibylle kis körszentélye igazán eredeti hangulatot kölcsönöznek ennek a kertnek. Csónakázás, lovaglás és sok más sportolási lehetőség áll a látogatók, a családok rendelkezésére. A Parc des Buttes Chaumont a helyiek nagy kedvence: dimbes-dombos park, melynek legmagasabb pontján előszeretettel piknikeznek naplementekor.

 

Nem messze a parktól keletre, 19. kerületben található egy kis dombnyi mikroterület, a Butter Bergeyre.

Mindössze egy kanyargós út és néhány tucat színpompás vadszőlővel befuttatott ház sorakozik a szűk macskaköves utcákon. Egy 19. századi francia rögbi játékos, Robert Bergeyre után kapta nevét a domb, mely nem csak csodálatos kilátást nyújt a városra, de itt található az utolsó megmaradt szőlőültetvény is Párizsban. De mit keres itt egy szőlőültetvény? A mai Montmartre és környéke régen híres volt szőlőjéről, a Montmartre lényegében a szőlőnek köszönheti, hogy mulató negyeddé vált. A 15. században a montmartre-i lakosok pénzszűkében eladni kényszerültek földjeiket, amiket többnyire szőlőtermesztő földművesek vásároltak meg. A környéken a szőlő és főleg a bor megjelenésével erőteljes és szükségszerű fejlődésnek indult a szórakoztatás is. A pincék mellett számos zenés, táncos hely, mulató jött létre. A párizsi kereskedőknek ez konkurencia egyáltalán nem tetszett, így mindent elkövettek,  hogy a Montmartre-on minél kevesebb szőlőültetvény és pince maradjon. Sikerrel jártak, mára mindössze ez a kis szőlőültetvény maradt, de a Montmartre varázslatosan bohém hangulata azóta is töretlenül virágzik.