17 márc Alapszókincs egy kávézóban
Sokaknak gondot okoz a legalapvetőbb döntések meghozatala is. Az ital-, reggeliző-, vagy étlapról való választás pedig egyenlő számukra az elemi megsemmisüléssel. Ilyenkor tapasztalhatjuk azt, hogy kardinális kérdést csinálunk minden eldöntendő kérdésből. Az egyszerűnek tűnő italválasztás is hosszas, sorsfordító töprengéssé alakul át. A teljes kínálat alapos átrágása után is azon hezitálunk, hogy szénsavas, avagy mentes vizet igyunk-e.
Ezzel a lépéssorozattal bizonygatva magunknak és az egész Föld nevű bolygónak, hogy gasztro-mogulok vagyunk, hiszen nekünk nem mindegy, hogy a budapesti vízhálózat szent nedűje helyett mit locsolunk magunkba. Végül megszületik a döntés. Végre tudod, hogy mit AKARSZ a kávéd mellé inni és ezzel egyidőben elhangzik egy rém szarul komponált mondat. Az a mondat, amit a pult másik oldalán csupán fapofával tudnak fogadni: “Lesz egy!”
Vajon meglepődnél, ha egyszer azt a választ kapnád: „Nem lesz! Kezdd előröl!”, vagy a „Mi vagy te b.sz.d, mentalista?”? Hogy egyszer s mindenkorra elkerüljük az ilyen és ehhez hasonló kellemetlen válaszokat, összegyűjtöttem néhány világmegváltó kifejezést, amiknek a használatával akár ötvenöt százalékos védettséget is élvezhetünk a „bunkó” megbélyegzéssel szemben. Kevesen tudják, hogy a maradék negyvenöt százalék védettség pedig már a stílusunkon múlik. Hiszen hiába mondod valakinek, hogy sajnálom, ha a hangnemeden leginkább a „cseszd meg” érződik, tekinteted pedig többet árulkodik gondolataidról, mint egy óvodás a csoporttársáról.
Íme az öt ajánlott kifejezés, amiket használati sorendbe szedtem nektek. Jó szórakozást azoknak, aki értik, jó okulást azoknak, akik pedig nem!
Vegyük azt a példát, hogy valahonnét összekapartál magadnak valakit, aki el tudja viselni a smirgli stílusodat nyilvánosan is. Aztán a malacperselyetek vagy a SZÉP Kártya seggére verve úgy döntötök, hogy ellátogattok mondjuk egy kávézóba.
„Jó napot kívánok!”
A legerősebb indítás, amit megtehetsz és egyszersmind meg is alapozod az elkövetkezendő párbeszéd perceit az, ha napszaknak, kornak és nemnek megfelelően köszönsz, ha belépsz valahova. Nem elég ezt gondolatban megtenni.
Infó: Ezt társalgási hangnemben tedd, nem kell kiabálni. Akinek az a dolga, hogy észrevegyen téged, észre is fog. Türelem. Ha hangosan rikoltozol belépéskor, akkor inkább hülyének fognak nézni, mintsem egy kellemes vendégnek.
Példák köszönésre: “Jó napot (kívánok)! Jó reggelt (kívánok)! Üdvözlöm! Szép napot (kívánok)! Szia!”
Kerülendő: Nem köszönés, rágózás, büfögés, bamba nézés, “cső, csá, csumi, hali, figyelj, izé”.
„Szeretnék kérni”
Ezt a témakört leggyakrabban csak úgy szokás emlegetni, mint a rendelés művészetét és legalább olyan billegő lábakon áll sokak számára, mint ők maguk péntek esténként. Ha a megfelelő indítással kezded a párbeszédet, csak tőmondatokban kommunikálsz és megadod mások számára az alap tisztelet, akkor meglepő dolgot fogsz tapasztalni. Viszonzásra fog találni a kedvességed. A „lesz egy”-et, az „akarok”-ot és a tételszerű rendelést – pl.: „egy kávét”– csupán anyád viseli el tőled jó szívvel, mert Ő már beletörődött, hogy ilyen hülye vagy.
„Megoldható-e? Esetleg…”
Ha az előbb említett brillírozással olyan erős és profi indításod volt a párbeszédben, mint Klicsko jobbegyenese, akkor nagy eséllyel pályázhatsz megkülönböztető figyelemre is. Ne gondold azt, hogy alap dolog elkészítenie a baristának, pincérnek, szakácsnak azt, ami éppen eszedbe jut és kiesik a szádon. Erre a legjobb bizonyíték, hogy vélhetően nem hiába van ét,- és itallapjuk a helyeknek. Arra a kínálatra vannak berendezkedve. De ha kimaxoltad a szimpátiafaktort, akkor bizonyára mindent elkövetnek, hogy gyomrod és ízlelőbimbóid kedvére tegyenek, legyen szó kávéról, vagy ételről.
„Köszönöm!”
Ha kimerült a csevegés és közöltük minden óhajunkat a személyzettel, akkor érdemes a „Köszönöm” kifejezéssel zárni a témázgatásunkat. Ez a varázsszó két szempontból is áldásos. Első és talán legfontosabb szempont, hogy képzett fülű személyzet ebből jól tudja, hogy innentől rajta a sor, hogy megadja ami jár neked és kívánalmaid megvalósításának útjára lépjen. Második pedig az, hogy nagyban bebiztosítod magad az ötvenöt százalékos már korábban említett részbe, és tudni fogják, hogy nem is vagy akkora tufa.
„Viszontlátásra!”
Ez legalább olyan sarkalatos pont, mint belépéskor a köszönés. Az elköszönés nem csak az alap emberi elvárások szempontjából fontos, hanem ebből tudják majd, hogy távozásotok után leszedhetik az asztalotokat. Gondolj bele, mikor felugrasz a mamahotelbe egy tál lecsóra, ’écsanyának is dobsz egy flegma csókot és köszönsz, mikor visszatérsz a nagybetűs életbe. És ha azt szeretnéd, hogy ’écsanyádnak ne legyen kisírva a szeme, hogy hiába követett el mindent, de bunkó lett gyermeke, távozáskor is köszönj egy jó nagyot.
Példák elköszönésre: “Köszönjük szépen! Viszontlátásra! További szép napot! Sziasztok!”
Forrás / Fotók: Bigstock.com