22 jún Amikor APA marad otthon a gyerekkel
Vigyázzon apa a gyerekekre, de azért készülj fel: egy kancsó kávé is kevés lesz hozzá!
A kisebbik fiam éppen három hónapos, amikor úgy adódik, hogy két órára elszabadulhatok otthonról, és apa fog rá vigyázni az idősebbel együtt. Bár igény szerint szoptatom a picit, ekkorra már azért kiismertük egymás napi rendjét, tudom, hogy nem lesz vele gond, leginkább gőgicsélni fog. Megbeszéljük, hogy ha valami mégis adódik, rögtön felhív. Biztonság kedvéért azért készítek ki neki egy kancsó kávét – a nagyobb fiunkra is gondolva. A hazaérés mégis sokként hat! Miért is?
Távollétem alatt a telefonom egyszer sem csörög, ennek ellenére félve lépek be a lakásba: ugyan mi fog fogadni?
Káosz mindenhol!
A férjem lehajtott fejjel ül a konyhaszéken, míg a derekán a kicsi félig kilógva a karikás kendőből, vígan gőgicsél. A nagyot nem látom, de a csukott ajtón keresztül hallottam, ahogy a szobában ordít a tévé – valószínűleg azt nézi. Körbe nézek, s percek telnek el, mire befogadom a látványt:
A szekrényekből kirámolták a ruhákat, amik most a földre hányva várakoznak, hogy újra összehajtogassam őket és visszahelyezzem a helyükre. El sem tudom képzelni, mi végre pakolták ki a szekrényeket a fiúk. Divatbemutatót tartottak? Sokkal inkább elképzelhető, hogy a nagy játék hevében összepiszkolták a ruhájukat és át kellett öltözniük. Na, de az összes ruhát előszedni hozzá? Még szerencse, hogy most kezdtem konmarizni…
A lakás közben egy alternatív világgá változott
A minifigek uralmuk alá vették a szobát, és egy teljes Lego várost építettek fel. Most döbbenek rá, mennyi játékuk is van a gyerekeknek.
Eddig is sejtettem, hogy a nagyfiamnak festői hajlama van, de azért reménykedtem, hogy már réges-rég kinőtte, sőt bele sem nőtt a firkálás művészetébe. Ehelyett most óvodás fejjel kezdte el úgy gondolni, hogy a maga ízlése és tehetséges szerint kipingálja a fehér falat. Meglátva hirtelen nem is tudom, hogy nevessek-e rajta, vagy inkább sírjak.
És végül észreveszem azt, amitől a hajam valóban égnek áll
A szeretett laptopom úszik a kávéban. Ehhez külön idegzet kell, hiszen egyik elektronikai kütyü sem szereti a folyadékot, a kávét pedig különösen nem. A munkám, a gyerekekről készült fényképek, sőt szinte az egész életem rajta! Oké, amíg van remény, hogy kisebb a baj, mint aminek látszik, a kétségbeesés helyett gyorsan áramtalanítottam a gépet, letörlöm róla a kávét, majd fejjel lefelé fordítom. Néhány nap múlva miután kiszáradt teljesen, megnézhetem, hogy mennyire folyt bele, illetve zárlatos lett-e valamije. Ha igen, akkor legrosszabb esetben kuka, de ha továbbra is működőképes, akkor szerviz egy jó alapos tisztításra.
Végül, visszamegyek a konyhába, ahol a férjem továbbra is kimerülten tekint maga elé a semmibe. Észrevesz, rám néz:
– A gyerekek teljesen leszívtak, sőt a kávé is elfogyott… Neked honnan van ennyi energiád?
– Anya vagyok… – lépek a kávéfőzőhöz, és most magamnak készítek egy kancsó kávét, mielőtt hozzáfognék rendbe rakni a lakást – közben pedig arról ábrándozom, hogy jövő héten is apára bízom a fiúkat.
Képek forrása: www.bigstockphoto.com
Szerző: Viv // Beülős