14 nov Ég és föld – Miért nem érti meg egymást a férfi és nő a kommunikációban?
A nők és férfiak kommunikációjának különbözőségéről órákat tudnék mesélni. Párterápián egészen döbbenetes például, hogy ugyanazt a szituációt, a nő és a férfi egészen másként meséli és nem pusztán másként festi le, hanem ebből adódóan másként is van jelen a helyzetben, teljesen más a két ember megélése.
Párkapcsolati szinten aztán rengeteg galiba adódik ebből, melyek eleinte apró-cseprő dolognak tűnnek ugyan, ám összeadódva egészen komoly problémagóccá válhatnak.
De nem kell ám ilyen messzire menni, nem feltétlen csak párkapcsolati szinten van totális meg nem értés férfi és nő között. A randevúzás, az ismerkedés terén is van gond bőven a kommunikációs különbözőségekkel. Itt van például a mondat, mely oly sok félreértést okoz egy első randin:
– Szia, majd hívlak!
Talán Te is találkoztál már ezzel, vagy mondtad már aktuális randevúpartnerednek – mondjuk, ha így van, nem volt szép dolog Tőled! 😊
Mert mit is jelent ez a – főleg a férfiak által használt, jellegzetes elköszönési formula – az első találkozás során? A nő olvasatában:
– Jaj, de jó, van remény, talán tetszettem neki. Persze, végtére is még átgondolja, de biztos tetszettem neki, különben miért mondta volna, hogy majd hívlak?… Aki egy kicsit tapasztaltabb, az persze már tudja, nem feltétlen jelent pozitív végkicsengést ez a mondat, ám, mivel ott van benne a lebegtetés, a nyitott ajtókat hagyunk a hátunk mögött típusú attitűd, így a remény is bujkál a nőben, hátha most az egyszer, kivételesen tényleg hívni fog majd. Különben miért is hagyta volna nyitva a kapukat?…
A férfi olvasatában:
– Nem volt rossz a nő, de igazán lázba sem hozott, inkább még nézelődnék kicsit, hátha van jobb. Ha meg nincs, akkor még úgyis felhívhatom…
Nagyon kiábrándító, igaz?… De sajnos igaz. Ez van. Azt tapasztalom, hogy az emberek többsége nem képes felvállalni a számára kényelmetlen szituációkat. Inkább egy amolyan köztes megoldást választanak, ami nem feltétlen jó, hiszen a csalódás ebben az esetben az egyik fél számára szinte kódolva van.
Ugyanez a helyzet a párkapcsolatokban is. Sokszor ahelyett, hogy az asszertív kommunikáció nagyszerű trükkjét használva elmondanák, kimondanák igényeiket, elvárásaikat, hiányérzeteiket egymásnak, amolyan félmegoldást választanak, s a probléma, megoldatlanul ott marad.
A kommunikációban egyébként a nők különösen sokat segíthetnének a másiknak, s ezáltal maguknak is.
Mi nők ugyanis sokkal jobban fel vagyunk vértezve a megértetés, a szabatos stílus eszközeivel, mint a férfiak. Ők, hogy úgy mondjam, szerény eszközkészlettel rendelkeznek e téren. Ezért sem tudnak igazán beszélni az érzelmekről, mert egyrészt nincsenek tisztában azzal, mi is zajlik bennük valójában, másrészt, ha ezzel nincs is gond, az önkifejezéssel már annál inkább van. Ezért a nőknek jó lenne tudni, hogy ahelyett, hogy elvárják társuktól, hogy kiváló beszélgetőpartner legyen az élet mély és fontos dolgaiban, vagy épp a problémák kibeszélésében, inkább egy kicsit nekik kellene a férfiak kommunikációs szintjéhez igazodni. Mert akinek valamiből többlete van – mint a nőknek az önkifejezés eszközeiből – annak sokkal könnyebb idomulni olyasvalamihez, amiből a másiknak kevesebb jutott. Így komfortosabbak és talán boldogabbak is lehetnének a mindennapok.
Bús Tímea,
életvezetési coach, párkapcsolati szakértő
A Duals Társkereső Iroda vezetője
www.duals-tarskereses.hu
www.bustimeacoach.hu
Képek forrása: www.bigstockphoto.com