14 szept ÓBUDAI ÍNYENCSÉGEK A KÉK KOCKÁS ABROSZON
ÍNYENCKERT VENDÉGLŐ NEM CSAK ÓBUDAI GASZTRO-KALANDOROKNAK
Sokszor budapesti lokálpatriótaként is elfog bennünket a vágy, hogy együnk egy jó csirkepaprikást. Persze beállhatunk a konyhába is, hogy összerottyantsunk gyorsan egy finom kis hazait a szombati ebédhez, de miért is tennénk, ha felnyalábolva a családot kényelmesen, akár egy platánfákkal teli hűvös teraszon is elfogyaszthatjuk azt Óbuda szívében? Szerencsére nem kell messze mennünk ahhoz, ha egy igazán jó halászlére vágyunk, mert amit kerestünk, még ha legnagyobb meglepetésünkre kicsit újragondolva is, az óbudai Ínyenckert Vendéglőben megtaláltuk.
KEMENCE, KACSACOMB ÉS KÜLFÖLDI ELŐRENDELÉS
Az étterem utcafrontja cseles: be kell, lépjünk ahhoz a tágas étterembe, hogy a 300 főt befogadó vendéglő igazi arca elénk táruljon, és megmutassa kellemes hangulatát, a tágas, mégis otthonos belső teret, és a kék-fehér kockás abrosszal borított asztalokkal teli teraszát. Éppen jókor érkeztünk, hiszen a zenészek már hangoltak, és míg mi az előételre várva gyöngyöző rozé fröccsünket kortyoltuk, arra gondoltunk, ha ilyen egy szimpla csütörtök este, vajon milyen lehet itt egy lakodalom?
Ahogy a halászlé és a kímélő cézár saláta a pincér karján megérkezett, úgy csendült fel kedvenc nótánk is. De miután kiscsónakunk még épp hogy csak elkezdett lengedezni az óbudai gasztro-élmények tengerén, cinkosan egymásra kacsintva csak hagytuk, hogy a cigányzenészek gondtalanul húzzák nekünk, miközben mi éhes búvárokként a régen vágyott hazai ízekben alámerültünk.
MITŐL ÍNYENC A TRADICIONÁLIS?
A két éve új irányt vett, ebédidőben menü-, egyébként a’la cart rendszerben működő étterem kínálata folyamatosan változik a szezonalitás, a trendek és a vendégek igényei alapján. A hagyományos ízek megjelenésüket tekintve új köntösben kerülnek a mesésen díszített tányérra, ami a fogások mennyiségét szerencsére egyáltalán nem befolyásolja.
A halászlében porhanyós pontydarabok várják, hogy kanalunk horgára akasszuk őket, az omlós, rozmaringos sertésszűz vargányás, póréhagymás raguval áll villánknak behódoltan, hogy a légies burgonyafánkot beletunkoljuk, és azon sem csodálkozunk, hogy a somlói galuska kellemes rumos-dióval átitatott piskótájától és a „sosemelég” máktortától nemcsak mi bódulunk, de az idelátogató külföldi turisták rendelésüket hónapokkal érkezésük előtt leadják, nehogy a méltán híres kedvencekből – valamilyen lehetetlen oknál fogva – egyetlen morzsa se maradjon.
ÍNYENCKERTBEN, OTTHON, BIZTONSÁGBAN
Amikor külföldi vendégeinknek szeretnénk egy falatnyit bemutatni a magyar gasztronómia kemencében sült ínyencségeiből, sokszor nagy bajban vagyunk. Budapestiként is. Hiszen nehéz találni egy olyan helyet, ahol az ételek ízben és mennyiségüket tekintve is megfelelnek a régi magyar tradícióknak, a tálalás ehhez képest mégis hagyományőrzően trendi, a kiszolgáláson pedig azt érezzük, nemcsak mi vagyunk otthon a kockás abrosz mellett és a több száz éves platánfák alatt, de a pincérek is régi konyhai bútordarabok, és ismerik a vendéglátás minden kedvességét, csínját-bínját és fortélyát.
Jó volt az Ínyenckertben ücsörögni. Ráérősen, finom falatokat majszolgatva, jó borokat kortyolgatva azt éreztük, biztonságban vagyunk. Nemcsak a Safety in Hungary ajánlása miatt, hanem maga a jól tartás, az ár-érték arány, a kedves kiszolgálás és persze a frenetikus, oly sokszor vágyott magyar konyha gyermekkorunkban rögzült, utánozhatatlan ízei miatt.
Szerző: Eat, Move & Smile