14 nov A teremtés koronájából fogatlan oroszlán – Amikor a férfi egyedül marad
Adva van a férfi. Sikeres a munkában. Mögötte a család oltalma. Magabiztos. Erős. Bátor. Aztán egyszer csak jön a nagy sokk: vége a családi idillnek, s ezzel a rettenthetetlenség és határozottság is ködbe vész egy időre. Tipikus jelenség.
De kezdjük csak a legelején. Sokk…. Miért sokkolja a férfit legtöbbször, ha az asszony bejelenti, válni akar? Több okból is. Először, mert a legtöbb férfi nem látja a jeleket. Pedig, lehet, hogy a fekete felhők jószerével már teljesen beborították a párkapcsolat egét, Ő még mindig úgy éli meg, ha nem is szikrázóan, de süt a nap, s jólesően el van a kánikulában. A szemüveg ugyanis, melyen keresztül Ő látja magánélete mikrovilágát, furcsa egy találmány.
A legfontosabb, szinte ordító gondokat sem láttatja, nem erre tervezték, nem erre van kitalálva. A legtöbb férfinak ugyanis fogalma sincs arról, hogy felesége boldogtalan, vagy ha érez is valami zavart, úgy van vele, nem nagy gond, majd elmúlik egyszer csak.
De nem múlik.
A nő kétségbeesetten próbál figyelmeztetni, hisztizni, beszélgetni – kinek, milyen a habitusa – ám a férfi tényleg leginkább csak akkor ocsúdik, mikor már nagy a baj. Legtöbbször visszafordíthatatlan. Mert gyakran már tényleg csak arra kapják fel a fejüket, amikor a magánéleti biztonságnak hűlt helye van.
Sok férfikliensem van, de társkereső irodámban, a Duals-ban is gyakran foglalkozom férfiakkal, s el sem hinnéd, hányszor hallottam már, hogy igazából azt hitték, az asszony, amikor igyekezett a problémákra felhívni a figyelmet, valójában nem is gondolta komolyan. Nem értékelték olyan messzemenően tragikusnak a helyzetet, amit párjuk viszont nagyon is annak élt meg. Azt viszont, amikor kedvesük fogta magát, elköltözött, s egy új, szebb, boldogabb jövő mellett döntött, azt már igen.
Ez az egyik legnagyobb tragédia, amit a férfi csak átélhet!
Amikor a párkapcsolat adta biztonság kicsúszik alóla. Mert igaz, hogy az életút – a nő és férfi útja teljesen más – de éppen ezért is van az, hogy a válás egy férfit sokkal jobban oda vág, hirtelen nem is tudja ilyenkor, ki is ő valójában. A férfi életútjában ugyanis igaz, hogy a nő és a család csupán csak egy állomás, mégis fontos állomás.
A férfit ugyanis részint az (is) segíti életfeladata beteljesítésében, ha mögötte van mindaz a gyöngédség és gondoskodás, amit csak egy nő és a család szentsége adhat. Ha ez nincs, kicsit olyan a férfi, mint a fogatlan oroszlán. Van, létezik a világban, még sikeres is lehet, de százszázalékosan nem lesz jól, mert nem is lehet. Emberlétünk okán ugyanis, akár nőről, akár férfiról beszélünk, társas lények vagyunk, s kapcsolatokra, benne párkapcsolatra születtünk.
Ezért, amikor egy férfi hirtelen mindezt elveszti, talán még elveszettebb is tud lenni, mint a nők többsége. Mert gondoljunk csak bele.
Egy nő sokkal otthonosabban mozog érzelmei megértésében, könnyebben megtalálja azokat a lehetőségeket, melyek abban segítenek, hogy egy párkapcsolati mélypont után ismét erős és fitt legyen, s mihamarabb talpra álljon és azt tegye, amire rendeltetett, ismét kapcsolatokat keressen.
A férfinak azonban, szinte kötelezően – hiszen a társadalom kicsi kortól ezt sulykolja – erősnek, bátornak és határozottnak kell lennie, Jedinek, hogy úgy mondjam, még akkor is, amikor – mondjuk, mert épp padlón van családja elvesztése okán – ez a lehető legnehezebben megy.
Hihetetlenül össze tud törni a férfi, ezt tapasztalatból mondhatom, s a fő tragédia leginkább az, hogy csak kevesen veszik a bátorságot – pedig ehhez kell igazán bátornak lenni!!! – hogy ki merjenek állni valaki elé a problémájukkal és segítséget merjenek kérni. A legtöbben inkább csak nyüszítő kutyakölykök maradnak egy darabig – ami természetes is egy ideig, hiszen a válás, a másik elvesztése a legnagyobb félelmeinket hozza elő belőlünk, mint amikor a kiskutya, akit elszakítottak az anyjától napokig csak sír és sír esténként, hogy már aludni sem lehet tőle.
Ez az állapot tehát nem baj, még véletlenül sem, inkább az ezt követő események kérdésesek. Mert aki nem veszi a bátorságot, hogy szembenézzen a múlttal, s leginkább önmagával a történésekben, a nyüszítő kutyakölyökből nem lesz hirtelen méltóságteljes oroszlán, korábbi hibáit csak viszi, viszi maga előtt, míg nem azt veszi észre, hogy ismét hasonlóan végződött egy ígéretes szerelem.
Bús Tímea,
életvezetési coach, párkapcsolati szakértő
A Duals Társkereső Iroda vezetője
www.duals-tarskereses.hu
www.bustimeacoach.hu
Forrás/ Fotó: www.bigstockphoto.com