07 szept A változás forrása egy párkapcsolatban is Te magad vagy!
Tudod, mi a hasonlóság a rossz minőségű kávé és egy megromlott párkapcsolat között?… Egyiknek sincs meg az a zamata, mely nélkül érdemes lenne elindítani akár még csak egy átlagosnak ígérkező napot is!
Hiszed, vagy sem, nincsenek pontos adatok, mennyien élnek manapság rossz kapcsolatban. Igen sokat foglalkozunk a szinglikkel, vagy ha úgy tetszik, az egyedülállókkal – mert mára már van, aki kikéri magának, hogy szinglinek tituláljam – tehát velük kapcsolatban gyakorta „témázunk”, de ha vetünk egy pillantást a társadalom magánéleti térképére, a rossz kapcsolatban élők tábora szinte vakfoltot alkot. Azt tudjuk, nagyjából hányan élnek házasságban, vagy élettársi kapcsolatban, aztán ehhez még hozzáadhatunk egy saccolt számot azok közül, akik bár kapcsolatban élnek, de semmilyen módon nem intézményesítették azt, ám hogy ebből az adatból valójában mennyi társkapcsolat nevezhető jól működő, igaz szereteten alapuló, megtartó kapcsolatnak, az már igencsak nehéz kérdés.
A rosszról ugyanis nem szívesen számolunk be, talán csak a legközelebbi barátoknak, de a széles nagyközönség számára biztosan nem szívesen tesszük ki kudarcainkat. Párkapcsolati kudarcainkat pedig pláne nem, mert azon túl, hogy a kapcsolaton belül ez újabb feszültséget okozna, el kellene ismerni, hogy mi nem tudtunk megfelelni a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” társadalmilag elfogadott sémájának. Itt tehát van egy kudarcélmény, amit még elfogadni is nehéz, hát még felvállalni a közösség előtt!
Merthogy egyébként minden kapcsolat boldogan indul, ám hogy valójában hogy alakul és mivé fejlődik az a történet, mely eleinte édesebb, mint a méz, az már kétismeretlenes egyenlet. Mivel ketten alkotnak egy párt, ugyanúgy múlik mindkettejükön a dolog kifutása. A felelősségvállalás kérdésköre azonban már egyéni. Ugyanis mindannyian csak a saját részünkért vállalhatunk felelősséget párkapcsolatunkban.
Botorság lenne azt várni, hogy partnerünk egyszercsak úgy varázsütésre, vagy mert kicsikartuk belőle, személyiségét mélyen megdolgozva megváltozik a kedvünkért. Ez ugyanis egy mély elhatározás kérdése, mely csak saját erőből, késztetésből, s nem kényszerből történhet meg.
Ezt tehát rá kell bízni a másikra, és tedd is ezt, mert Neked is akad munkád bőven anélkül is, hogy párod változása mellett bábáskodnál. Neked ugyanis szintén felelősséget kell vállalnod magadért, a tetteidért a kapcsolatban, s ez megsúgom, nem is olyan könnyű dolog. Van itt ugyanis egy kellemetlen kérdés, melyet fel kell, hogy tégy magadnak, ha bármi okán is boldogtalan vagy pároddal.
A kérdés valahogy így szól: Hogyan vagy Te azzal, hogy épp egy silány, számodra boldogságot nem, csak örökös szomorúságot és szenvedést hozó kapcsolatban stagnálsz?…
És akkor itt most állj csak meg egy pillanatra, s kávéd zamata mellett egyenként ízleld meg a szavakat is, melyek a fenti mondatot alkotják, mert ez a kiindulópontja az önmagaddal folytatott további belső munkának. Jó kérdésre mindig jó válasz érkezik, légy csak türelmes. Lehet, hogy nem azonnal tudod majd a választ megfogalmazni, lehet, hogy segítséget kell majd kérned abban, hogy a megfelelő választ találd meg, de megleled, kétséged ebben nem lehet.
Ezt a kérdést bizony fel kell tenni, a választ pedig türelemmel, őszinteséggel, nyíltsággal és nyitottsággal meg kell szülni, mert a válaszod fogja majd elindítani azt a változást, mely a kapcsolatból való kilépéshez, vagy ahhoz a lendülethez segít hozzá, hogy javíts a meglévő viszonyotokon.
Ne feledd! Nem kell szükségszerűen szenvedned egy rossz kapcsolatban. Tulajdonképpen nem is a szenvedéssel van a gond, hanem annak céljával, illetve céltalanságával.
A szenvedés ugyanis lehet éppenséggel vele járója is a fejlődésnek, ám csakis abban az esetben, ha változásra késztet, előre mutat és felfelé visz. Egy rossz párkapcsolat azonban soha nem tud inspiráló lenni!
Bús Tímea – párkapcsolati coach
képek: www.bigstockphoto.com