21 máj Azok az áldott hosszú hétvégék
Éljenek a hosszú, pihenős hétvégék!
Mi sem tesz boldogabbá, mint amikor egy új hónap küszöbén ácsorgunk és én tudom, hogy hamarosan egy hosszú hétvégét kapok ajándékba! Amint vége a pénteki munkanapnak, bármibe belevethetem magam, hiszen másnap nem egy átlagos szombat vár rám!
Szombat lévén…
… a gyerkőcök sokáig alszanak, és ha szerencsém van, a férjem netán hamarabb kipattan az ágyból, mint én. Ha reggelit nem is kapok, de kávét igen! Felülök az ágyban és erősen szorítom a csészét, miközben a férjem kócos haját nézem, ahogy próbálja visszafúrni a fejét a párna alá. Arra gondolok, hogy a családom nem is érti, milyen szép is ez a reggel. Mielőtt levezénylem a családi élet szombati programját (bevásárlás, főzés, takarítás, közös program, sütés, pakolás) kicsit feltöltődhetek. A szombat reggeli kávémnak kedves íze van. Elismerését fejezi ki, hogy hétfőtől péntekig milyen jó munkát végeztem. Bátorít, hogy a mai nap is izgalmakkal szolgál majd, mert az otthoni elvégzendő feladatok mellett, a hozzátartozóimmal lehetek egész nap.
A nagy rohangálások…
… és nevetések között szinte meg is feledkezem arról, hogy megérdemlek szombat délután is egy kávét, de a boltba menet összefutok az egyik barátnőmmel: sorsszerű, hogy itt és most egy negyed órára, mi beülünk a sarki kávézóban meginni egy tejeskávét és csacsogjunk egy pár percet.
Vasárnap fél 8-kor szinte kipattan a szemem, hiszen ebédre várjuk az anyósomékat! A hálóköntösömben kisuhanok a konyhába és már indítom is a gombot a kávéfőzőn: egy dupla espresso, kicsi tejjel és egy kis tejszínhabbal rendel!
A vasárnap reggeli kávémnak…
… motiváló íze van. Szeretném, ha a párom büszke lenne rám, hogy milyen ebédet rittyentek én az ő kedves szüleinek és jól esne pár dicsérő szó a ’Mamától’ is! A gyerekek meg mindig örülnek, ha bőségtál van, mert a habzsolás a hobbijuk. (Nem is tudom, kitől örökölték. 😀 )
Ebéd után, jóllakottan és boldogan üldögélek az ebédlőasztalnál, hangosan kacagva az ’Apuka’ viccein. Még csillogóbbá válik a tekintetem, mikor látom, hogy a férjem egy nagy tálca sütemény mellett, hozza a presszókat. Két hetente vasárnaponként, mindig ez az a pillanat, amikor azt érzem eggyé válik ez a család. Mindenkinek megvan a maga kávézási szokása, és amikor a vasárnapi ebéd után közösen megisszuk a magunk kis feketéjét úgy egyúttal szorosabbá válik köztünk a családi kötelék.
És akkor egyszer csak ott a hétfő!
A hosszú hétvége harmadik napja, amire a család többi tagja nincs úgy igazán felkészülve. A srácok már érzik, hogy holnap iskolába kell menni, de ma még akkor játszhatnak, vagy lehet inkább tanulni kellene? A párom is csak téblábol a ház körül és felhúzott szemöldökkel figyel engem, hogy én mégis minek örülök? Miért vagyok ma ennyire kiegyensúlyozott és boldog? Hiába bombáznak engem kérdésekkel, kérésekkel, a férjem kezd rájönni, hogy ilyenkor neki kell átvennie az irányítást a családban, mert én bizony elvonulok a szobámba egy kis időre. Nekem a hosszú hétvégék harmadik napja az, ami másoknak a szombat vagy a vasárnap reggel. Elhúzom a függönyöket, kinyitom az erkély ajtót, hogy bejöjjön a friss levegő és a napsütés.
Behuppanok az ágyba…
… a sok puha párnám közé, tévé be, újságok elő, bár szinte egyikre sem koncentrálok igazán csak úgy hesszelek egy kicsit. Az éjjeli szekrényről pedig felemelem a nem éppen espresso méretű csészét, hanem az én régi hatalmas kávésbögrém, amiben vagy fél liter is elfér. Ott gőzölög melegen, habosan az én hétfői feketém. Ennek a kávénak szerelmes íze van. Lapozgatok az újságban, kapcsolgatom a tévét és közben kortyolom az én imádott koffein adagomat és nem gondolok semmire, ami nem itt épp ebben a szobában zajlik. Hát ezért áldottak ezek a hosszú hétvégék!
Képek forrása: www.bigstockphoto.com
Szerző: Horváth Dalma