25 máj A felnőtt barátság mindig kávéval kezdődik?
Hiszen látod, ez az igazi barátság, még a kávémból is adtam!
A felnőtt barátság mindig kávéval kezdődik? Nem feltétlenül.
A barátság egy olyan emberi kapcsolat, amiről millió idézetet hallottunk már, és iskolás korunkban százával írtuk őket az emlékkönyvekbe. Ki ne emlékezne „A barátság egy aranyfonal, amely könnyen elszakad, össze lehet ugyan kötni, de a csomó megmarad?” örökérvényű igazságára? Az óvodában még könnyű volt barátságokat kötni: összehozott egy közös játék vagy bunkerépítés, jöhetett a nagy kérdés, hogy leszünk-e barátok, és utána boldogan éltünk a délutáni szundiig. De hogyan kötünk barátságot felnőtt fejjel? Mikor nevezünk valakit barátnak? Honnantól datálhatjuk egy barátság kezdetét? És egyáltalán hol van az a pont, amikor az ismerősből, haverból, kollégából barát lesz?
Néhány barátomnál pontosan meg tudom mondani, melyik volt az a pillanat amikor tudtam, mi bizony szép barátság kezdetén vagyunk. Volt cinkos összekacsintás egy Kassák idézet bekiabálása után. Volt „lemásolhatom a leckédet?” az általánosban, hogy aztán együtt Y generációs vénlánnyá öregedjünk. Volt hosszas filozofálgatás a Gödörnél, hogy miért nem lehet mindenkit Kolibrimadárnak hívni, mert olyan ciki, ha eltéveszted a nevét. Volt hajnalig tartó lelkizés az Örkény előtt Szabad Kubával és vodkaszódával, őszintén, a nagyon hidegben. Volt, ami netes ismertségből indult –nem is egy. Ahány barátság, annyi ember, habitus, program, kávé, és szokás. Mégis van egy közös pillanata és vonása ezeknek a kapcsolatoknak: egyikük nélkül sem tudnám elképzelni az életemet.
A barátság
– ha jól választunk! -, ugyanolyan véd és dacszövetség, mint a család. Mert anyuapu mellett ők állnak mellettünk akkor, amikor nevetünk vagy sírunk, amikor új lakásba költözünk (egy lakásavató buli mindenki számára vonzó, ugye?), amikor felmondunk a munkahelyünkön és utána megkapjuk álmaink állását. Amikor nyerünk egy pályázaton, amikor boldogok vagyunk, vagy amikor éppen összetörik a szívünket. Mellettünk állnak egy temetésen és hagyják, hogy úgy kapaszkodjunk beléjük mint kismajom az anyjába, és ott feszítenek mellettünk fogpasztamosollyal az esküvői képeken az idétlen koszorúslányruhában is. Segítenek falat festeni az új lakásban, ajándékot vásárolni amikor tanácstalanok vagyunk, és bár ők sem biztosak benne száz százalékig, mégis szilárd meggyőződéssel állítják, hogy minden rendbe fog jönni. Vannak, akik ilyenkor sütit hoznak, mások csak a hátunkat simogatják, vagy egyszerűen főznek egy kávét, leülnek és várják az öröm vagy éppen a panaszáradatot.
Barátokat – a kávéhoz hasonlóan- körültekintően kell választani. Időnként próbálkozhatunk az ízesített, jeges, habos, szirupos, mázas, latte artos csodákkal, de egy valamit szem előtt kell tartanunk: kávéval és barátsággal nem játszunk. Hagyjuk meg mindkettőt olyan természetes csodának, ahogyan azt kaptuk!
Képek forrása: www.bigstockphoto.com
szelencetitkok.blogspot.hu
http://facebook.com/szelencetitkok