Az Y generáció vénlányai?

Az Y generáció vénlányai?

A cikket ajánlom barátnőmnek Katának, akivel még a tojáshéj a popsinkon, csupán évről évre vastagabb!

– Ne is mondd, már nagyon, természetellenesen várják a lagzit meg az unokát! – dőlt hátra a fotelban, kezében egy papírpoharas kávéval.

– Tudom, miről beszélsz! – bólogattam, és nagyot kortyoltam a karamellás csodámból.

Azt mondják, az én generációm

– a híres “Y” -, tulajdonképpen Pán Péterekből, és Pán Petrákból áll. Nem szeretnénk se felnőni, se felelősséget vállalni, és hat ökörrel sem vontathatnának ki minket a jól bejáratott, és extra kényelmes mamahotelből. Szeretnénk, ha a munkahelyünkön lenne csocsó asztal és irodai kutya, finom (!) ingyen kávé, no meg elég rugalmas lenne ahhoz, hogy hét közben se kelljen nemet mondani egy jó bulira – legalábbis a szociológusok ezt gondolják. A szociológusok mellett időnként a szüleink is elejtenek néhány célzást: „Amikor olyan idős voltam mint te, már volt férjem és gyerekem”.

Az üzenőfalunk tanulsága szerint sokak eljutottak már ebbe a szakaszba. Időről időre felbukkan egy eljegyzési gyűrűs képpel illusztrált életesemény, a hófehér ruhacsodák a menyasszonyi csokrokkal, és végül a tejútrendszert ábrázoló ultrahangképek. Boldogok vagyunk, és együtt örülünk a közeli vagy távoli ismerősökkel, hiszen révbe értek – megtalálták azt, akire vagy amire vágytak, és a szőke/barna/vörös/fekete herceggel vagy hercegnővel ellovagoltak/elautóztak/elhajóztak/elrepültek/elbicikliztek a szirupos boldogságba. Őket jó eséllyel már egyetlen esküvőn sem csípi arcon egy távoli rokon, hogy „Ne aggódj Csillagom, majd te leszel a következő”, egyik barátjuk sem szervez nekik kínos vakrandit, és sosem kell majd állásinterjúkat megszégyenítő kínvallatásnak alávetni magukat az első randin.

 

De mi van velünk, akik itt ülünk a papírpoharas kávénkat szorongatva?

Mi lennénk az “Y” generáció vénlányai? Az örök koszorúslányok, akik a torta mellől már a menyasszonyi csokordobásra sem emelik fel a feneküket? Nem. Mi az “Y” generációnkhoz híven pörgünk. Rohanunk. Állandóan mozgásban vagyunk, a hajunk lobog utánunk, és a biztonság kedvéért mindkét kezünkben kávé van, hogy hajnaltól hajnalig tartson a lendület. Mindeközben elfelejtünk ismerkedni, ha szimpatikus egyénbe botlunk ahelyett, hogy ráköszönnénk, a Pesten láttam Facebook csoportban kezdjük keresni. Reménykedünk, hogy Téglás Zoli és Johnny Depp ránk köszön a metrón (reméljük, hoznak kávét is!), mert belefáradtunk a jobbra-balra húzásba, a „majd felhívlak”-ba, a rokonok és ismeretlen ismerősök tapintatlan kérdéseibe. (És, van barátod? Nincs? A TE korodban?), a „Szia cica, van gazdád?”-ba, és a felesleges idegtépő játszmázásba is.

Nincs itt szó semmiféle vénlányságról, és ki kell ábrándítsak mindenkit: nem mi vagyunk Bridget Jones és Carrie Bradhsaw eltitkolt zabigyerekei – csupán az “Y” generációs kivárósok vagyunk, akik remélik, hogy a játék megéri majd a gyertyát.

szelencetitkok.blogspot.hu

www.facebook.com/szelencetitkok

Forrás / Fotók:Photo by rawpixel.com on Unsplash



Google Analytics-et használunk

Elfogadod, hogy az oldal Google Analytics követőkódot használ? Amennyiben igen, úgy bővebb tájékoztatást kapunk olvasási szokásaidról, ami még nagyobb kihívást jelent számunkra, hogy izgalmas témákról írjunk. Ha nem járulsz hozzá, az sem gond, hiszen továbbra is ugyanúgy olvashatod kedvenceidet.