17 febr Henci-nőci a kávézóban
Üzenetek a pultból
Sok kibontakozó szerelem szemtanúja lehettem már életem során. Ilyen volt például azaz eset is, amikor Henci-nőci és Koxi-maxi illatfelhőjük hátán belibbentek a kávézóba és odorukkal óvatosan megerőszakolták a kávézó vendégterét. Bevallom őszintén, kissé irigykedtem rájuk. Hiszen láthatóan is olyan elégedettek voltak magukkal, hogy még saját tükörképüknek sem köszöntek volna vissza, nem hogy bárki másnak, netán nekem. Henci-nőcit már korábbról ismertem, természetesen csak látásból. Alig néhány napja járt itt egy „hasonkörmű” barátnőjével. Henci-nőci akkor éppen azt ecsetelte, hogy valami rendes, normális pasira vágyik. Elege van a „megjátszós faszik”-ból. Elég, ha csak Ő játssza meg magát, hogy neki jó… még egy darabig… Addig is legalább egy BMW bőrülését markolássza nem a 4-6-os kapaszkodóját. Talán meg is egyeztek a barátnőjével a haditervben. Persze annak részleteit már nem hallottam a pultban a kávédarálónak köszönhetően. A dámák elnyaldosták a kapucsínójukat, aztán el is tűntek.
Most pedig újra itt volt Henci-nőci,
végre „egy normális” palival, Koxi-maxival. A srác úgy bevágódott a boxba, mint használt zsebkendő a szemetesbe. Koxi-maxi szép, igazi alfahím volt. Bronzos bőr, dekától pattintott test, kis szakáll. Szóval minden megvolt benne, ami manapság kell egy menő csávónak egy menő bringa tolásához. Ahogy elnéztem a srácot, a negyvenet már simán karcolta alulról – ami az IQ-ját illeti. A kora pedig viselkedésének és megjelenésének köszönhetően valahogy tizenhat és negyvenkettő közé volt tehető.
Míg Koxi-maxi látványosan igazgatta a csuklójára szorult divatóráját, mintha csak sietne valahova, addig Henci-nőci elkezdte magát kifelé hámozni a kabátjából. Odaléptem hozzá és lesegítettem róla a göncöt. Ezt tettem csupán azért, mert így illendő. Ekkor Koxi-maxi megszívta magát és körülbelül úgy nézett rám, mintha rituális nemi erőszakot követtem volna el a randija ellen. Pedig csak igyekeztem pótolni férfiúi hiányosságait. Megkíséreltem felvenni rendelésüket és megérteni, találni bennük valami maguk módján, de szerethetőt. Nem sikerült. Egyik sem. De tény, mindezek ellenére meglehetősen szórakoztatóak voltak. Később, még mielőtt Henci-nőci elmondhatta volna, milyen kávét szeretne Koxi-maxi a lány szavába vágott és úgy beelőzte őt, mintha csak az üres fekvenyomó padért versenyzett volna. „Én egy kávét”, közölte megunva az órájával való babrálást a manus. Már a telefonját bújta. Fel sem nézett mögüle. „Neked mi kell, mit iszol?” kínálgatta – tőle telhető legkedvesebb módon – Henci-nőcit. Ez ám a törődés! – gondoltam magamban.
Úgy tettem, mint ha meg sem halottam volna az alfahímet. Folyamatosan Henci-nőcire figyeltem. Vártam, hogy megálmodja a szokásosnak mondható kapucsínóját. Bingó! Végül a taghoz fordultam és megkérdeztem, mit hozhatok neki. Közölte, hogy előbb már elmondta. Beismerve bólintottam. Majd Henci-nőcinek csak egy kérdést szegeztem: az úr kapucsínójához cukrot vagy édesítőt hozhatok? Cukrot! – válaszolt Henci-nőci, nem értve miért uramoztam le. Én pedig sarkon fordultam. Elkészítettem a kávékat. Gondosan ügyeltem arra, hogy Koxi-maxi személyében újdonsült hölgy kapja meg elsőnek a rendelését. Az elkövetkező percekben látható volt az arcukon, hogy nem tudták megfejteni az elmúlt pillanatokat. Talán azóta is azon tanakodnak…
Elnézegetve őket azon gondolkodtam,
hogy vajon egy ilyen Koxi-maxi féle alak, akinek a legférfiasabb vonás egy szakáll, miként kellhet egy nőnek. Aztán rájöttem az ilyen „kamubárókat” a lányok akarják csupán, mert jól mutatnának az Instagramon. A nők férfiakra vágynak. Srácok! Ha azt akarjátok, hogy férfinak tartsanak titeket, ne szakállt növesszetek, hanem tanuljatok meg férfiként viselkedni. A lányoknak pedig egy életre meg kéne tanulni végre, hogy ha egy majmot akarnak maguk mellé férfinak beidomítani, könnyen elvérezhetnek. Inkább tanuljatok meg helyesen választani!
https://csabaimark.hu/
Forrás / Képek: bigstockphoto.com