03 máj Ilyen egy reggeli CICAHARC a kávéért
Testvéri CICAHARC a reggeli betevő kávéért
Ó uram segíts, hogy leküzdjem a fafejűséget, és ne rój rám nagyobb terhet, mint amivel elbírnék! Még elmondtam legalább egy imát a rend kedvéért, hogy kihúzzam ezt a három napot cicaharc nélkül arra az időre, míg a húgom nálunk vendégeskedik. Ígérem, ha nem is igazságos, de testvéries mindenképp leszek. Ámen!
Nem kell jósnak lenni…
…elég, ha ismered a rokonságot és hiába mosolyogsz mikor ajtót nyitsz neki. Már tudod, hogy ebből cicaharc lesz, mikor első dolga, hogy kivegye a hűtőben lévő megmaradt tejet, amit a holnap reggeli kávédba szántál. Jó lenyeli, biztos szomjas. De a program mit se változik, amint túl leszünk a „veled mizu” témarágáson. A felállás a következő: ő elfoglalja a hálószobát, és a magánbirodalom egyszeriben bolhapiaccá változik. Egyet fizet, kettőt vihet! De a mutter szavaival élve az erőszak nem old meg semmit. Pedig igenis jó. Hogy utólag mit szül, annak csak az ég a megmondhatója. Jó persze, nem is erről van szó. De ha rá mer startolni a kávéra!
„Okos enged”
Így esett az eset, hogy én három napig felfokozott lelkiállapotban mászkáltam, míg a drága testvérem ette az előre elkészített gyúrós kaját és itta a tejet. Mosolygott, mikor kiöntötte, utólag ugyan megkérdezte: “Tied volt a tej? Megihatom az utolsó bögrével?” de már úgyis tudta, mit mondok majd rá. Összeszólalkozunk. Mondhattam, hogy okos enged, de a szamaram épp a kávéfőző felé igyekezett. Kit akarok becsapni? Minden cicaharc ott kezdődött a barbie-s szobában, később az eltűnt pólóknál, és a hajcsattoknál. Most már a kávém is kellene?
EZ nem fair!
Olyan akár egy szappanopera, minden naphoz tartozik egy epizód. És olyan, mint hajdanán a gyerekszobában, épp csak nem az én pici pónim tűnt el, hanem a kedvenc fekete. Minden napnak van egy győztese meg egy vesztese kávéfronton. A családfő bölcsen csupán ennyit fűz hozzá: nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel. Hát persze. Végtére is a pénz se boldogít. De hagyjuk az igazságnak tűnő közhelyeket. Reggelente isszák a kávémat! Ebből cicaharc lesz! Mondhatnám ugyan, hogy kinőttünk a 6 éves korból és ilyen semmiségért nem fogom meghúzni a húgom a copfját…
A cicaharc mindig a kávéból indul
Magamhoz képest visszafogott viselkedést produkáltam, pedig legszívesebben kikaptam volna a kezéből a kávésbögrét. Ez az enyém! A drágaságom! A sajátom! Engem szolgál! De valahogy sikerül leküzdenem, hogy gyerekes legyek és ma reggel sem iszom kedvenc fekete levesemből. Az egész napos meló miatt úgysem lesz időm feltölteni a kávékészletet. Míg a tesóm az utolsó kávécseppeket nyalja le a csésze széléről.
Szent a béke
Hazaérve kellemes meglepetés fogad. Húgocskám instant kávét vett, ami annyit ér, mint harkálynak a gumicsőr, de elfogadom, amiért megitta az utolsó szemes kávét. Mielőtt távozna felvázolja, hogy szívességet tett amikor megitta az utolsó csepp „napindító” nedűt, mivel valami pocsék márkás kávét használhatok. Ráhagyom, szegénynek a koffeinmentes kávé is kávé.
Forrás / Fotó: bigstockphoto.com