04 máj Elcseszték a kedvenc kávéd! Szóvá tennéd?
Bunkó vagyok, ha szembeszállok egy “kedvenc kávé – gyilkossal”?
Kösz, hogy elcseszed a napomat, jóember! – gondolom én, amikor a kedvenc kávé helyett ihatatlan, romlott, egy hónapos esővizet hoznak ki. Sose értettem, hogy merik kávé jelzővel illetni az ilyet. Egyáltalán nem szívesen fizetek ezért. És te? Fordított esetben kifizeted a pocsék kávédat? Lelépsz anélkül, hogy szóvá tennéd, hogy csatornalevet kaptál? Én nem. Ezért vagyok én a bunkó. De ha már kávét rendelek – főleg a kedvenc kávét -, akkor azt is kérek.
Hiszek az UFO-kban, a szellemekben, még Batman-ben is, de a véletlenekben nem. Éppen ezért, amikor megkapom a kávénak álcázott szennyvizemet, nem tudok szemet hunyni afelett, hogy az illető direkt cseszte el, nemtörődöm volt, talán jobbik esetben szakképzetlen. Azt még megbocsátom. De szóvá teszem. Szerintem ez a normális, ha már fizetek valamiért. Mégis, mi a fene nagy ciki abban, ha odamegyek, odahívom és jelzem neki, hogy amit adott az egy moslék? Persze mindezt tök civilizáltan, ahogy a következő esetekből is kiderül.
Az eltűnt fagylalt rejtélye
Milyen a jegeskávé? Hát jeges! De általában van benne vanília fagyi. Meg tejszínhab a tetején. Ezért amikor beültem egy étterembe – még csak nem is egy utolsó putriba – hogy igyak egy fincsi jegeskávét, igencsak elkerekedtek a szemeim, amikor beletúrtam a kanalammal és sehol sem volt a fagyi. Egyszerűen lábat növesztett útközben és megszökött. Ha ez nem lett volna elég nagy csapás, a dolgot tovább tetézte, hogy még csak jég sem volt benne… az egész nem volt más, mindig hideg tejeskávé.
- Szólok a pincérnek.
- De ne szóóóóólj! Csak fizessünk és menjünk!
Rémüldözött a barátnőm, akivel beültem volna kávézni, de kávé helyett hideg vizet kaptam. Megkérdeztem, hogy ugyan már miért ne szólnék? Meg se tudta indokolni. Csak látszott a szemében, hogy fél a konfrontálódástól. Márpedig én biztos szóvá teszem, hogy irreálisan sokat fizettem a hideg tejeskávémért.
Intésemre odajön a pincér. Megismétlem neki, hogy jegeskávét rendeltem, mire közölte, hogy azt hozott. Felvilágosítottam, hogy ez minden, csak nem jegeskávé, mert sem jég nincs benne, sem pedig vanília fagyi. Akkor mitől jegeskávé? Elszégyellte magát, bár hallottam némi dacot a hangjában a kioktatás végett, mikor megkérdezte, hogy hozzon-e másikat. Arra kértem, hogy inkább ne…
A romlott szójatej
Szeretem a szójatejet. Egészséges és finom. Csak akkor kap el tőle a szapora, ha romlottal próbálnak meg itatni. Mint ami egyszer elő is fordult egy kávézóban. Ezúttal egy másik barátnővel nyaláboltuk fel a pultról a szójatejes kávéinkat, majd helyet foglaltunk. Egy kis csevej, egy korty és egy hitetlenkedő összenézés. Ő benézte, mert lenyelte, én viszont visszacsurgattam a pohárba. Kérdezem, hogy ezek szerint az övének is finoman szólva fura íze van? Igen. Górcső alá veszem az enyémet, kevergetés közben gyanús darabokat látok úszni. A szaga szúr, az íze meg a halott tehén tejéhez se méltó, nem mintha sok köze lenne hozzá.
Felkapom a kávékat, visszacsattogok a lányzóhoz. Ne haragudj, de romlott a szójatej, amiből előbb a kávénkat készítetted. Tagadja. Jó, akkor kóstold meg légy szíves, ha nem hiszel nekem. Különben meg néz rá, a vak is láthatja, hogy darabos. Közben meg jön a kolléganője, kérdezi mi a gond, elé tárom az esetet. Kiveszi a hűtőből a szójatejes dobozt, kinyitja, megszagolja, elfintorodik. Mint kiderült, a lány nem szagolta meg, csak úgy öntött…
Visszatérek két ingyen és bérmentve kicserélt, már iható kávéval.
- Most miért kellett cirkuszolnod?
- Nem cirkuszoltam, csak kértem másikat. Romlott volt.
- De olyan bunkó vagy…
Mondja már meg valaki, miért én vagyok a bunkó?!
A vizes kávé meséje
Helyszín: Kis presszó, bár, pubocska, vagy minek mondjam. Egyedül. Rendelek egy eszpresszót. De nem azt kaptam. Konkrétan átláttam a kávészerű löttyön. Láttam a zaccot az alján, szinte jósolhattam is volna belőle. Kanállal meglötypöltem, de ugyanolyan átlátszó maradt. Megszagoltam, de semmi kávé illata nem volt. Meg se mertem kóstolni.
Odahívtam a pincérnőt és arra kértem, hozzon másikat e helyett, mert ez nem kávé csak víz. Azt mondta nem hozhat, csak ha még egyet rendelek. Akkor még egy ugyanilyen zacclevest hoz ki? Beszélgettünk egy sort arról, hogy néz ki a valódi eszpresszó, és ő váltig állította, hogy azt kaptam, és hogy nincs csere. Oké, akkor nem fizetem ki. Jó, ő meg hívja a felettesét. Jeleztem, hogy ez egy bölcs döntés. Hívta a főnökét, akinek ugyanolyan hígagya volt, mint a beosztottjának – meg a kávénak – és mondta, hogy sajnálja, náluk ilyen a kávé, fizessem ki vagy rendőr hív. Felnevettem, hogy az nagy poén lesz, hogy egy háromszázötven forintos eszpresszóért rendőrt hív. Végül patthelyzetbe kerültem és nem volt más lehetőségem, mint kifizetni… de borravaló helyett, pár olyan keresetlen szót hagytam ott, amivel kivételesen rá is szolgáltam arra, hogy bunkó legyek.
Forrás / Fotók: Bigstock.com