04 aug FIGYELJ! TE meg ÉN az egyenlő MI?
Ha vagy TE, és vagyok ÉN, abból egyszer majd lesz MI?
Az életnek vannak nagy kérdései. Mivel iszod a kávéd? Hova menjünk nyaralni? Kell-e fagyi a jegeskávéba? Ismersz egy jó kávézót? Kávébarna tengerkékkel? Minek szereted legjobban a tojást? (Nem kérdés, a lágy belsejű főtt tojás a nyerő!) Mi a helyzet a tegnapi csokoládészeművel? A középiskolás padtársaddal még barátok vagytok? Ha vagy te, és vagyok én, abból egyszer majd lesz mi?
Az oviban minden kérdésre olyan könnyű volt választ találni. Ameddig a felnőttek egy erős pörkölésű eszpresszó mellett vitatták meg az élet nagy dolgait a nappaliban, nekünk sokkal egyszerűbb dolgunk volt a játszótéren az óvónénik mindent látó szemei előtt. A réten rohangálva leszakítottunk egy százszorszépet, és a pipitér mindent megjósolt. Egyik szirom szeret, másik szirom nem szeret. De most, huszonkét évvel később (sicc!) mintha a játék már nem lenne ilyen egyszerű, pláne úgy, hogy papírpoharas tékövéj kávéval rohanunk végig az iskolákon, az utcán, a buszon, a munkahelyen, az életen, és a kapcsolatokon. Legyen szó munkakapcsolatról, barátságról, vagy éppen szerelemről, mi úgy kapkodjuk a lábunkat, mintha forró parázson járnánk, és a sikeres rohanás végén átszakíthatnánk a színes győzelmi szalagot. Szóval, rohanunk. Ha kell, ha nem. És valljuk be, annyira nem kell, csak erre még két jeges karamellás latte között nem jöttünk rá, mert a cukin bazsalygó barista fiú ezt bezzeg nem írta rá arra a fránya tékövéj papírpohárra.
Az új ismertségek…
… még akkor is, ha nem éppen kávéval kezdődnek-, mindig izgalmasak. Az én és a te találkozik. Beszélget. Ismerkedik. Mosolyog. Kacag. Évődik. Kortyolgat. Kóstolgat. Na, nem feltétlen mélyeszti belénk a tűhegyes szemfogait, inkább a határt deríti fel – mit szabad, mit nem szabad, mit lehet, mi az ajánlott, és mi a kritikus na ezt aztán meg ne próbáld.
Szabad-e belekortyolni a másik cappuccinojába? Kivehetjük a kezéből az instant kávét, hogy megmentsük valami igazán szörnyűséges reggeli élménytől? Adhatunk tanácsot, vagy inkább töltsük fel a kotyogóst frissen darált kávéval, és bízzuk a fekete aranyra a probléma megoldását? Rákérdezhetünk-e arra, hogy tulajdonképpen ha vagy te, és vagyok én, akkor ebből egyszer majd lesz mi? Leszünk-e barátok, játszótársak, legjobb barátok, be nem vallott szerelmek – vagy éppen bevallott szerelem, vagy maradok én, és maradsz te, a mi pedig sosem lesz több egy személyes névmásnál?
Kortyolod a reggeli kávédat, kortyolja a kávét, és valahol ott a kandiscukor és a kávétejszín felett akaratlanul is kibukik a kérdés: akkor most van MI? Vagy mi van? Vagy mi nincs? Remeg a kávé, a láb, aztán kacag, hangosan kacag, csilingelő nevetés a kora reggeli csendességben.
- Ez itt a MI– és hirtelen már három a mi. Te, meg én, és a kávé.
Képek forrása: www.bigstockphoto.com
Szerző: Mezei Ágnes Hanna
http://szelencetitkok.blogspot.hu/
https://www.facebook.com/szelencetitkok/