13 ápr FOGD A KÁVÉD ÉS FUSS, MENEKÜLJ!
Fuss, szaladj, menekülj!
Pocsék első randis sztorikkal, és ihatatlan kávés történetekkel egy egész könyvet meg tudnánk tölteni. De mi van azokkal a történetekkel, amikor bár a kávé remek volt, a partner érzelmi intelligenciája azonban egy kávéskanál szintjét sem súrolta? Meginni a kávét és menekülni, vagy otthagyni a kávét, és menekülni? Fuss!
Már megint: MIÉRT?
Nincs mit tenni kispajtás, az érzelmi intelligenciád még egy kávéskanálét sem éri el. Ülünk egymással szemben egy kávézóban. Te már hosszú percek óta beszélsz valamiről, míg én unottan kevergetem a kávémat. A szokásos felállás: a kávé remek, a randi pocsék. Nem is értem melyik boszorka rabolt el akkor, amikor igent mondtam erre a szeánszra, mindenesetre nagyon a tyúkszemére léphettem, ha ilyen borzasztó találkával büntet cserébe.
Mondhatnám, hogy nem veled van a baj, hanem velem, és maradjunk barátok, de kit akarok átverni? Az egész ott kezdődött, hogy már a találka elején elfelejtettél köszönni. Az álladdal ugyan kicsit felfelé böktél, de hogy azért, mert alapvetően fennhordod az orrodat. Vagy ezt szántad alfa-hím köszönésnek? Nos az a mai napig nem derült ki. A kávézóba előttem belépve (nők és gyerekek előre!) épp’ csak be nem vágod az orrom előtt az ajtót, majd köszönés és alfahím biccentés nélkül levágódsz egy székre. Leszegett fejjel kullogok, és csak azért befelé és nem kifelé, mert valamelyik elborult idegsejtem abba a hitbe kapaszkodik, hogy lesz ez még jobb.
Tévedtem. Lett ez még rosszabb.
Elkövetsz minden olyan hibát, amit egy férfi életmódmagazinban biztosan felsorolnának a „Tíz dolog, amit ne tegyél meg egy lánnyal a randin!” listán. Csámcsogsz, miközben a telefonodat nyomkodod. „Fontos e-mail, tudod, a business már csak ilyen” – magyarázod, és egy pillanatra vagyok attól, hogy én is elővegyem a táskám mélyén lapuló könyvet.
Mire végre felpillantasz a telefonodból, én már kétszer elolvastam a Háború és békét. Ebből egyszer oroszul, pedig a „Vodka, Da!” mondaton kívül nem is tudok semmit oroszul. Leküzdjük a kávét, miközben te módszeresen, és minden négyzetcentiméteredre kiterjedően körbenyalod az egódat háromszor – hiszen okos vagy, intelligens, és érzékeny. A nők álma minden téren. Értem én, hogy anyukád ezt mondta, csak lássuk be, ő az igazság egy másik oldalát hangsúlyozta. A helyzet az, hogy önimádó vagy és az érzelmi intelligenciád még azt a kávéskanálét sem éri el, amivel a kávémat kevergetem. Ahogyan felvázolod szerinted milyen egy ideális kapcsolat, és áttolsz egy listát az asztalon, hogy kik azok az emberek akikkel nem beszélhetek többet, mert fiúk, hirtelen keresni kezdem a rejtett kamerákat. Miután sehonnan nem érkezik átvertünk pezsgő, rádöbbenek, hogy mindent amit mondasz, komolyan is gondolsz.
Uzsgyi!
Magamhoz képest hamar, a helyzethez képest azonban indokolatlanul későn elveszítem a türelmemet, majd egy fontos eseményre hivatkozva – a legjobb barátnőm barátnőjének az unokatestvérének a kislánya elhagyta a kutyájának a sárga sípoló gumikacsáját, és ezt feltétlenül meg kell találnom!- berekesztem azt a találkát, amire el sem kellett volna jönnöm. A fizetésre kerül a sor, és bár javaslom, hogy fizessünk külön, te egy hanyag mozdulattal elém dobod a pénztárcádat, és nagyvonalúan közlöd, hogy kifizeted az 1800 Forint körüli számlát. Itt már elgurul a pöttyös, és amikor a pincér az asztalunkhoz ér, a kezébe nyomok 2000 Forintot, és amilyen gyorsan csak lehet egy “Sziaköszilégyszisohatöbbetnekeress!”-sel eliszkolok.
- Figyelj, szerintem túl sok borravalót adsz! – mondja.
- Figyelj, szerintem egy kávéskanál is intelligensebb nálad minden téren.
Mosolyogva libbenek ki a kávézóból. Mintha hosszú börtönbüntetésből szabadultam volna, nagyot szippantok a körúti szmogos levegőből. Vodka? Da.
Bármilyen egyezés a valósággal csupán a „véletlen” műve.
Forrás / Fotók: Bigstock.com
szelencetitkok.blogspot.com, www.facebook.com/szelencetitkok