14 szept Retró sulis cuccok, neked hány van meg?
Amikor te voltál elsős, te is ezeket a retró sulis cuccokat vitted magaddal?
Vannak dolgok, amik az idő múlásával nem veszítenek aktualitásukból. Sőt, ahogy egyre jobban eljárnak felettük az évek, annál inkább felértékelődnek. Ahogy pedig rájuk nézel, előjön egy érzés, egy emlék. Retró sulis cuccokat mutatunk, amik biztosan voltak neked is, hányra emlékszel?
-
Dobókocka
Bizony, az a kék dobókocka, rajta fehér pöttyök. Jóanyád lelkesen (vagy nem lelkesen) ragasztgatta augusztus 31-én, amikor elsőbe készültél. Egyébként viszonylag könnyen lehetett cinkelni a kockát, tekintve, hogy vékony papírból volt, így a szélei mindig megsérültek.
Nekem például sosem sikerült egyben tartani két napnál tovább. Mondjuk ez azért is baj volt, mert azokat a kis piros és kék korongokat is ebben kellett tartani, illetve kellett volna, ha nem a táskám aljáról halásztam volna össze őket a rongyosra tépődött és elázott dobókocka fecnijeivel, mert persze, hogy kiömlött a tea a táskámban.
-
Színes rudak készlete
Hát ezt imádtam! Tetszett, hogy sok színes rudacska volt, amivel lehetett alkotni. Bár a színek a f*sbarna és –zöld árnyalatiból indultak, azért ez volt az egyik legszínesebb dolog. Ha jól emlékszem, arra használtuk, hogy adott méretű rudakat raktunk ki kisebb rudakból. (Pl. a nagy barnát ki kellett rakni egy zöldből és egy sárgából.) Ránézek, és emlékszem az iskolatej ízére, amit lelkesen cseréltem el egy bögre cikóriakávéra.
-
Írásfüzet
Na, ki emlékszik, hogy meddig kell a nagy- és kisbetűket húzni az írásfüzetben? Atyaég, annyira szerettem volna szépen, precízen írni, hogy mindig nagyon odafigyeltem az első pár betűre, aztán persze jött egy baki, mondjuk elrontottam a d betű hasát vagy k betű felső kunkorát és teljesen összeomlottam. Csak radíroztam, de azt is pontatlanul, a papír elvékonyodott, én pedig rettenetesen szégyelltem magam. Persze akkor még nem volt kávéfoltos minden jegyzetem, csak kakaós.
-
Postairón
Amikor a cikkhez kerestem a retró sulis cuccokat, egész sokáig keresgéltem ezt, mert teljesen elfelejtettem a nevét. Azt hiszem, anno meg is kérdeztem, hogy miért postairón, mire anyukám valami olyasmit mondott, hogy a postán használták régen. Már fogalmam sincs, mire használtuk, de arra igen, hogy egyszer az összes ceruzámnak megfaragtam a végét, ahogy ennek, a tanárom pedig leszidott, hogy ez tök veszélyes, mert kiszúrhatja a szemem. Na, onnantól kezdve rettegtem a postairóntól.
-
Számegyenes
Ez mindig a nagymamámnál lévő naptárra emlékeztetett, amin volt egy ugyanilyen jelölőizé, amit az adott naphoz lehetett húzni. Iszonyat menőnek láttam azt a naptárat, azt gondoltam, ha nagy leszek, nekem is olyan lesz (nem lett és nem is lesz, amúgy falinaptárom sincs). Tegye fel a kezét, akinek soha nem esett le a számegyenesről a jelölőbigyó! Nekem mindig. Aztán valahol a színes korongok között megtaláltam, de addigra már rég megtört a műanyag.
-
Műanyag óra
Fehér alapon kék pöttyök és számok. Középen két piros mutató, amit forgatni lehet. A legerősebb emlékem ezzel az órával kapcsolatban, hogy a széle iszonyatosan vágott, többször megsértett. Az meg egy másik sérelmem volt, hogy emiatt nem lehetett digitális kijelzős karórát hordani, ami akkor annyira trendi volt!
Szerző: Elek Dóra
Képek forrása: www.bigstockphoto.com