01 márc EZ, az a nap!
Március nyolcadika sokunk számára úgy véste be magát a naptárunkba, mint a nemzetközi nőnap. Az atyai intelmes, nevelési célzatú tockosoknak köszönhetően úgy rögzült a szürkeállományunkba apánk „Itt egy ötszázas, eredj hozz anyádnak egy gerberát, nekem meg egy sört a boltból!” rendelkezése és a saller csattanós hangja, mint az életünkben először látott pornófilm, amit szüleink a „Hamupopóka és a hét farkas” című VHS kazin rejtegettek, közvetlen a Gumimacik szomszédságában.
Szóval sokan az atyai okításnak köszönhetően tanulták meg, hogyan is kell ezen a napon viselkedni a szebbik nem tagjaival. Hiszen köztudott ez a nap, amikor minden férfi kezét lábát törve igyekszik ajtót nyitni a hölgyeknek. Ez az a nap, amikor (mindenre) vállalkozó “vállalkozók” előmerészkednek a feketegazdaság árnyvilágából és dementorként jelennek meg a budapesti aluljárókban. Automatás kávét szürcsölgetve igyekeznek ránk tukmálni a csomóra kötött gyökeres és vágott virágokat, na meg a hét melódiás aranyórát.
Ez az a nap, amikor sok férfit az aluljárós Fekete Lovagok és az első tavaszi napsugarak megjelenésével egyidőben ér a felismerés a nyugodt kávézás közben: Ma nőnap van!
Ilyenkor rendszerint számot vetnek a dzsentlemanusok, hogy otthon, a szomszédságban és a munkahelyen mennyi nővel is élnek szimbiózisban. A gyors becslés után pedig minden bonbont, virágot és kávékapszulát fel is vásárolnak.
A nőnap talán legsajnálatosabb pontja,
hogy sokak számára már ez is csupán egy újabb média által felfújt kötelező alkalom, hogy adjanak, vagy éppen kapjanak valamit. Ezen a napon csupán néhányan emlékeznek a nőnap valódi, történelmi fontosságúnak mondható apropójára.
Ha nem tudnád, elárulom. Ez az a nap, amit világnapok közt tart számon az ENSZ és gyökerei egészen az 1857-es amerikai New York-ig vezetnek vissza. Attól az évtől kezdve folyamatosan nőtte ki magát ez a közös „kiállás”. Srácok fontos, hogy tudjátok: akármilyen meglepő, a „gyorsan veszek egy virágot” és „minden ajtót kinyitok” tartalommal szemben, eredetileg demonstratív nap volt a mai.
A nők a társaikért, egyenjogúságukért, hátrányos megkülönböztetésük ellen, egyenlő bérezésért és szabad munkavállalásuk érdekében emelték fel harcos hangjukat, és lássuk be, hogy a kitartó és kemény helytállásuk hatalmas eredményt ért el.
Zárójel: Akkoriban úgy tűnt, hogy a fiatal lányoknak nem az volt az életcél, hogy Sugar Baby-ként tengessék napjaikat, puccos kávézókban üldögélve Monopoly bácsi oldalán, hazudva maguknak és másoknak, hogy ők bizony nem ragyogó sarkcsillagok. Mikor a kávézókat és az utcákat járom, hálát adok az Istennek, hogy nem csak az előbb említett Sugar Babykbe botlok bele. Hiszen mellettük rengeteg igazi nőt is láthatok. Gondoskodó anyukákat, talpraesett, keményen dolgozó nőket, fiatal sulis lányokat. Ezek a NŐK társadalmunk ékkövei. Ők az igazi nők! Zárójel bezárva.
A mai férfiak elfelejtik, hogy egy szál virág, egy kedves szó amúgy sem csak ezen a napon lehet fontos, ahogyan az előzékeny ajtónyitás sem. Zárójel – erről a gesztusról való leszokásunkról vélhetően a fotocellás ajtók tehetnek – zárójel bezárva. Hiszem azt, hogy legtöbben úgy gondoljuk, hogy a nők nem csak ezen a napon érdemelnek odafigyelést és kedvességet. Hiszem azt, hogy azok a nők, akik kedvességben és odafigyelésben részesülnek, megbecsülik és viszonozzák azokat. Hiszem azt, ez a normális emberi kapcsolatok alapja.
Hiszem azt, hogy minden NŐ királynőnek született, minden Férfi pedig királynak!
Forrás / Fotók: Bigstock.com
csabaimark.blog.hu
https://www.facebook.com/csabaimark