Barista leszek! #1

barista

Barista leszek! #1

Életképek egy barista kurzusról

Tisztán emlékszem még életem első korty kávéjának varázslatos ízére. Mondhatni elég korán kezdtem belecsöppenni a kávé világába. Még általános iskolás koromban, amikor is anyukám volt segítségemre a házifeladataim megoldásában, azokhoz mindig egy jó nagy csészényi kávé asszisztált. Ha már másért nem is, legalább azért igyekeztem jól megoldani a feladatokat, hogy a végén hozzájuthassak egy kis korty kávéhoz, hiszen nagyon ízlett.

 

Immáron, túllendülve az érettségin és az élet egyéb területein, elhatároztam, hogy a kávé iránti vonzódásommal kezdenem kellene valamit, ugyanis valamilyen úton-módon mindig játszott valamilyen szerepet a napjaimban.

Minél több tudást szerettem volna szerezni a létéről, eredetéről, valamint a tökéletes kávé készítésének fortélyait is úgy éreztem el kell sajátítanom. Vagy legalább is megpróbálnom.

 

Menni az illat után

Elkezdtem tehát nézelődni az interneten, bízva abban, hogy találok valami számomra megfelelő alternatívát. Így is lett, az alapos keresgélés után rátaláltam egy olyan barista tanfolyamra, mely nemcsak az ára miatt hangzott kecsegtetően és kedvezően, hanem mert rugalmas időbeosztásuk mellett ott adták a legrészletesebb leírást arról, hogy mit és hogyan lehet náluk megtanulni, elsajátítani, vagy esetleg tovább fejleszteni egy magasabb szintre. Nem árt tudni, hogy mint sok más dologban, a kávék terén is a végtelenségig lehet fejlődni.

Ezek után egyre több és több motivációt éreztem magamban a kávéval kapcsolatban és tudtam, hogy érdemes lesz „beneveznem” egy ilyenre. Megérdeklődtem, hogy mikor lehet menni beiratkozni, illetve azután hogyan tovább, mik a teendők.

 

Az első koffein-fröccs

Maga a beiratkozás szimpatikus volt, belépve a helyre, friss kávészag fogadott, amiből utána az én ruhám is kapott bőven. Egy fiatal, ám ilyen téren tapasztaltnak tűnő férfi tartott nekünk érdekes beszámolót arról, hogy mi vár ránk az elkövetkezendő órákon. Mosolyogva hallgattam végig a kis beszédét, hiszen kissé remegő kiállása mellett, igyekezett magabiztosnak tűnni. Talán túltolta a koffeint?

Az azt követő héten már esedékes volt az első tanóra. Ez egy „tömény” elméleti óra volt, ahol arra számítottam, hogy – mivel eleve késő délután volt – nem fog minden kellő képpen megmaradni a fejemben, valamint nagyon fáradt leszek, esetleg nem lesz elég érdekes ahhoz, hogy több órán keresztül lekösse a figyelmemet és talán még ásítozni is fogok…

Szerencsére csalódtam az önmagam által kreált gondolatokban és nem így történt. Kifejezetten érdekfeszítő előadást hallhattunk mindannyian. Volt szó például a kávé 2 fő fajtájáról, az Arabica-ról és a Robusta-ról, a köztük lévő hasonlóságokról, eltérésekről, a kávébogyókról, a világ kávétermesztő országairól, termesztési/szüretelési módszerekről, az espressoról és így tovább. Érdekesnek találtam, mikor azt mondták: „A kereskedelemben kapható jó minőségű pörkölt kávékat mindig egyirányú szeleppel ellátott zacskókban forgalmazzák. Ennek oka, hogy így a széndioxid, amely a pörkölés után keletkezik, nem robbanthatja szét a lezárt zacskót. A szén-dioxid távozik, oxigén pedig nem juthat be.” Jól lehetett követni és jegyzetelni, valamint meglepően hamar elrepült az idő. Olyannyira, hogy azóta már két órán is túl vagyok, ezek között természetesen gyakorlati órák is szerepeltek.

Továbbra is azt mondhatom el, hogy izgatottságom nem lankad, egyre jobban várom a következő alkalmakat és nagyon örülök annak, hogy hallgattam az érzéseimre, mert nem bántam meg, hogy elindultam egy ilyen irányba. Továbbá ki tudja mi fog még ebből kisülni?

Forrás / Fotók: Cover Photo by Brooke Cagle on Unsplash

Komment

Komment