Dobozos Idegen

10 márc Dobozos Idegen

„De akkor a kéjes csendet megtörte egy zaj, a csengő…”

Azt sem tudod hova kapj, annyira váratlanul tör rád a vendég érkezése. Alig tudsz kiszállni a kádból, mert annyira ellazultál, hogy szinte eggyé váltál a vízzel és a habokkal. Megfogod a kád szélét… Mintha ismerős lenne a pillanat, de most össze kell szedned magad. Felhúzod a tested és a habok lassan lecsúsznak a hátadon és megcsiklandozzák a popsid. A törölközőért kapsz és gyorsan, csak nagyjából megtörölközöl és belebújsz a mamuszodba.

Ki lehet az ilyenkor, vasárnap este 7 után?

Ki az, aki nem tud telefonálni, vagy üzenni valahogy, hogy mit akarhat? Gyorsan felkapod a köntöst, amikor a csengő már másodjára szólal meg. De sürgős lehet a dolga valakinek! Még rápillantasz az asztalon heverő telefonodra, hogy esetleg nem üzent-e valaki, amíg elmerültél az élvezetekben, de csak az anyukád írt, hogy mikor láthat már, mert hiányzol és repülj gyorsan pár száz kilométert, hogy egyél vele palacsintát, mert most készült el.

Elmosolyodsz, mert mindig gondol rád, de most nem ez a fontos, hanem hogy ki csenget. Talán a gondnok, hogy valamit elzárnak a héten, vagy hogy nem fizetted be a közös költséget? Ekkor belenézel a kukucskálóba és ott áll egy ismeretlen pasi, aki valami dobozt fog a kezében. De ki a fene ez? Nem ismerős. És mit akar a dobozzal? Ekkor harmadjára nyomja meg a csengőt és érzed, hogy mindjárt elmegy, mert nem bírja tovább a várakozást. Megfogod a kilincset és nyitnád az ajtót, de te egy szál köntösben vagy és még félig vizes. Az a valaki, aki alig fél méterre áll tőled az ajtó túloldalán, az meg egy pasi és… De hirtelen eszedbe jut, hogy még ott a rács, az a szeretett rács, amit sosem szabad kinyitni, ami azért van ott, hogy megvédjen.

Azzal a lendülettel nyitod az ajtót, de elmegy.

De hova megy? Halló! Hahó! Ne menj el ismeretlen alak, ha nem akarsz leütni azzal a dobozzal, akkor itt vagyok! – gondolod magadban, de mire pislogsz kettőt, már vissza is fordult és azt mondja:

– Helló!

Félve nyelsz egy nagyot, hogy meg tudj egyáltalán szólalni, majd köszönsz te is halkan és bizonytalanul, de kérdőn kifejezve, mert nem érted ezt a helyzetet, és azt sem tudod, ki ő.

– Elnézést, hogy ilyen későn zavarom, csak szeretnék egy kis segítséget kérni, mert bajban vagyok.

– Mi lenne az?

– Szóval lehet, hogy hülyén hangzik, de itt lakom a szomszédban és elfogyott a kávém, a közeli boltok meg már bezártak. Nem tudna kisegíteni egy kis kávéval? Sajnos másképp nem indul el a napom.

Ahogy így beszél, lassan visszalépdel az ajtód elé. A lépcsőházból jövő fény egyre jobban megvilágítja. Valami felötlik benned, egy halvány emlékkép. Valahonnan olyan ismerős az arca, olyan helyes és jóképű, de nem akar eszedbe jutni.

– Ööö, persze szívesen. Mennyit adjak? Hány személyre? Vagyis hány személyes a kávéfőző?

Zavartan a kezedbe temeted az arcod, mintha csak el akarnál bújni a világ elől, hogy ez az elmúlt időtöredék legyen semmis és előröl kezdhesd az egészet.

– Bocsi, szóval hozom, egy pillanat. – Ezzel a dobozért nyúlsz. Kissé elbénázva, de átszuszakolod a rácsok közt . Felpillantasz és rámosolyogsz, mint egy bocsánatkérésként a bénázásért, amikor beugrik…

Akkor esik le, hogy ki ez a pasi…

Gyorsan megfordulsz, behajtod az ajtót magad mögött, de résnyire azért nyitva hagyod. Teljesen kiráz a hideg tetőtől-talpig, de nem a kinti levegő miatt ami megcsapott, hanem hogy ott áll az ajtód előtt. Ő az, akivel szemtelenül flörtöltél a kávézóban, akinek még a habot és lenyaltad a szád széléről. Te jó ég!!! Vajon felismert? Tudja, hogy te vagy az? Nem felejtett el? Vagy ez most direkt? Vagy honnan tudja, hol laksz? Követett? Vagy mi van??? Te jó ég!!! Kócos vagy és smink nélkül és …

A dobozzal a kezedben a konyhapulthoz mész és a kávédból átszedsz a dobozába öt evőkanállal, hogy ne gondolja sajnálod, vagy ilyesmi, közben értetlenül rángatod a fejed, megvonod a vállad, mosolyogsz, és szinte felidézed a kávézós életképeket. Veszel egy mély lélegzetet és mosolyogva, hogy ilyen nincs, ezt nem hiszed el, ez nem veled történik, ilyen csak a filmekben van és ezt biztos csak álmodod, visszamész az ajtóhoz.

Rá sem mersz nézni ezek után, és különben is vissza kell szuszakolni azt a kávés dobozt a rácson és úgy, hogy lehetőleg ne ejtsd le. Szerencsére ez könnyebben ment, mint mikor átvetted, és már nyújtod is felé a dobozt. A tekintetetek találkozik, amikor megfogja a kezed. A tenyere teljesen ráfekszik a kézfejedre, és az akkor már kihűlt testedben az érintéstől újra beindul a vérkeringés …