09 máj A kávéimádók mumusa – A Természet hívó szava
Még egy érett, felnőtt embernek is lehet mumusa, főleg, ha az Természet Anya
Nem beszélünk róla. Szégyelljük. Ciki. Gázos. Pedig mindenki csinálja és nem a szexről beszélek. De ha valami ennyire természetes, akkor mégis miért csináltunk tabut, mumust belőle? Igen, a kávé hajt. Felhajt, lehajt, meghajt, a kávé mindent csinál veled. Felpörget és amellett kipucolja a bendőcskédet. Tök természetes. Mint ahogy a következő megtörtént esetek is, amelyek arról tanúskodnak, ideje lenne már elengedni a mumust. Hiszen a kávé nem harap, csak kicentrifugázza a pocódat.
Én és a kávé
- Miért teszed ezt velem? Nem látod, mennyi szenvedést okozol? Állandóan folyó ügyeket csinálsz nekem, vagy a barna hang akar kitörni belőlem. – mondom könnyes szemmel.
- Azért, mert savas vagyok és mikor belecsurgok a gyomrodba, még több gyomorsavat csinálok. Vagyis hashajtóhatást generálok. Ugyanis a több gyomorsav miatt a gyomrod tartalma gyorsabban megy át…
- Oké, inkább ne vigasztalj!
- Akkor meg minek iszol?!
- Mert szeretlek.
Reggeli rituálé
Van a barinő. Az például reggel el se tud indulni anélkül otthonról, hogy ne itta volna meg a feketéjét. És nem feltétlenül azért, mert akkora kávéimádó. Szereti a kávét, de nincs megőrülve érte. Ám az ok, amiért reggel nem teheti ki a lábát, amíg meg nem itta, igen egyszerű: különben nem tud kábelt fektetni. Márpedig akkor egy időzített bombának érzi magát, arról nem is szólva, hogy senki sem szeret a munkahelyén elmenni trónolni. Főleg nem a nők. Egy felől, mert kényesek vagyunk az ülőkére meg a rajta rejlő alattomos baciktól is tartunk, vastagon papírozás ide vagy oda, pucsítva, a levegőben ezt az egyet mégsem lehet kivitelezni.
Ez is úgy derült ki számomra, hogy korán reggel felugrottam hozzá, leültetett a konyhába, mondta, hogy igyak egy kávét, mert még egy darabig itt leszünk. Kérdezem miért, nincs készen?
- Várni kell.
- Na, de mire?
- Arra, hogy eltudjak menni…
- Hova?! Ja, vagy úúúgy…
Szóval mi csajok így, virágnyelven közöljük egymással, hogy mumusunk van. A pasik meg bezzeg odavágják, az sz betűs szót műveltetőben +kell. Kivéve az úriemberek, ők azt mondják „mindjárt jövök” vagy „helyezd magad kényelembe…”
A pasim családja jelenlétében
Zavar, ha tudom, hogy van valaki a környéken. Egy kezemen meg tudnám számolni, hány ember a kivétel, akit már megtanultam elviselni. Sokáig még a pasim is tabutábort erősítette, pedig már hónapok óta együtt éltünk. Kértem, hogy menjen be a szobába, hangosítsa fel a zenét és ne hallgatózzon. Mire ő: Most mit szégyelled?! Magyarázat: Nő vagyok. És ne romboljuk le még a szépen idealizált képet rólam. Én is tudom, hogy természetes dolog, de azért senki se szeretné az első időkben, ha élete szerelme azt hallgatná, ahogy asszonya motorcsónakozik. Aztán néhány hónap és ez is feloldódik. De a családdal kapcsolatos mumus nem.
Olyan a ház, hogy pont középen van a fürdőszoba és a mosdó. A közelben a konyha, ahol sokszor a nagy családi diskurzusok folynak.
Tehát, adott a fantasztikus csoda kávégép, és a mesébe illő, frissen őrölt kávé. Aztán a kávé mindent bedarál, amit a gyomromban talál, laposra veri őket, bezúzza és hamarosan csenget a mumus. De a családi konferencia zajlik. Könnyű helyzetben voltam akkor, amikor a párom lent kertészkedett, megfürdött és kapóra jött, hogy vizes hajjal jött ki, elküldhettem, hogy szárítsa meg a haját. Azt a pár centis haját. Ám legutóbb nem így történt és már ott pörögtem-forogtam a székemben, mikor nem bírtam tovább. Elmentem. Magammal vittem a telefont és Rammsteint bömböltettem. Kimegyek. Nagy csend, mindenki néz. Mi van?! Bántotta a kávé a hasamat. Mire ők kuncogni kezdtek és azt mondták, hogy ez teljesen természetes. Jelzem, hogy tudom, de attól még nem szeretném, ha a család az én ropogtatásomat hallgatná.
Köszi, inkább nem
Többségében ezért nem fogadjuk el a kávét az állásinterjún. Mint ahogy az első randin is az nyugtatja meg a résztvevőket, hogy tudják, ott a vécé a közelben. Nem iszunk kávét nyilvános szereplés előtt, max a meetingen, ahol szintén tudjuk, hogy megszökhetünk. Egyesek pedig csak azért mondanak le a kávéról, mert félnek tőle. Életünk a mumus árnyékában zajlik, időzített bombaként kattogunk, rettegve Természet Anyától, mikor szólít minket magához…
És ismétlem, mert végre elfogadtam: Természetes. Lehet, hogy a büdös életbe nem fogom azt mondani, hogy sz betűs szó műveltetőben +kell, de kávét akkor is merek inni és merem azt mondani, hogy bocs, de most ki kell mennem és nem érdekel, hogy tudják, hova megyek.
Forrás / Fotók: Photo by Amy Reed on Unsplash