06 okt Gyerekmentes kávézó! Kell ez nekünk?
A gyerekesek vágynak legjobban a gyerekmentes helyekre.
Egyre több helyről hallani, hogy kifejezetten gyerekmentes övezetként hirdetik magukat. Van étterem, presszó, szálloda, mozi és légitársaság is. Kell ez vagy nem? Diszkrimináció vagy egy jó választási lehetőség?
Most éppen egy olyan étteremről szóló hír jött szembe velem, ahol a tulajdonos megunta a szaladgáló, pörgő (bezzeg nekik nem kell koffein az felpörgéshez!), síró gyerekeket, féltette tőlük az étterem dekorációjául szolgáló tárgyakat és azt a döntést hozta, hogy a 7 év alatti gyerekeket kitiltja. Ellenben a kutyákat szívesen látja.
“Természetesen” az étterem közönségének és az internet népének egy része felháborodott a diszkrimináció ellen. Az ő gyerekük persze nem csinál ilyet, de ha mégis, miért nem toleránsabbak egy kicsit az embertársaik. Sokan viszont kifejezetten üdvözölték a tiltást, hiszen az étterembe, kávézóba menés szórakozást, kikapcsolódást jelent számukra, nyugodtan szeretnék meginni felüdülést jelentő espressot vagy habos kávét, megenni a vacsorát, élvezni a randit vagy baráti találkozót, amit kifejezetten zavar egy esetlegesen ordító kiskorú. Ők azt gondolják, legyen toleráns velük szemben a kisgyerekes szülő és ne tegye tönkre az ő programjukat.
Kinek van igaza?
Mindkét félnél van igazság. Én mindenesetre gyerekmentes övezet-párti vagyok. Igen, nincs gyerekem. De: szerintem toleráns (mondhatjuk úgy is, hogy konfliktuskerülő) vagyok, néha talán túlzottan is. Viszont cserébe elvárom, hogy más is legyen toleráns velem. Nagyon nem szeretek mást zavarni, az viszont kifejezetten zavar, ha valaki lesz@rja, hogy engem is zavarhat valami. Nem, nem a gyerek az. Hanem az üvöltő gyerek. És igen, tudom, hogy a gyerek nem tehet róla. Sőt, a legtöbb esetben a szülő sem, hiszen ő is azt szeretné, hogy szépen, illedelmesen végigülje a gyerkőc azt a 2 órát, míg nyugodtan megvacsoráznak vagy csak azt a fél órát, amíg megisszák a capuccinot (szerintem: mission impossible…). Egy általában jó akkusztikájú kávézóban egy hosszabb sikítva ordítás közben viszont egyszerűen nem maradok toleráns.
A gyereknek valószínűleg soha nem lesz kedvére való program a kávéházba járás. Egy Meki a színes, érdekes dolgokkal negyed óráig csábító lehet, de egy feszengős, többfogásos vacsora soha. Áthidaló megoldásként a legtöbb kávézóban, étteremben van gyereksarok, őszintén szólva nekem ilyen helyeken is volt, hogy túl nagy lett a hangzavar, de legalább elmolyolnak egy darabig.
Úgy gondolom, a gyerekbarát és a gyerekmentes éttermeknek is megvan a létjogosultsága.
De!
Az UNICEF Gyermekjogi Egyezménye szerint a gyereket nagy nyilvánosság számára nyitott helyről csak saját érdekében lehet eltiltani – pl. moziban a korhatáros filmeknél. Ha csak a hangossága miatt tiltják ki, azzal sérül az emberi méltóság, szabadság és egyenlő bánásmód elve. Ha ilyet tapasztal valaki, akkor az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál lehet panaszt tenni. Bár nem tudom, hogy a kávézó másik 30 vendégének a szabadsághoz való elve nem sérül egy 200 decibellel visító kisgyerek mellett?
Egyébként beszédes, hogy az első gyerekmentes szállodát egy hétgyermekes apuka alapította Jamaicán. – El sem tudom képzelni, hogy jött neki az ötlet… –
Bár itt most a gyerekekről volt szó, még egyszer leírom, hogy nem kifejezetten a gyerekek ellen vagyok egy kávéházban. Hanem mindenféle zavaró tényező ellen. Nem szeretném, hogy valaki visítson a fülembe. És ez lehet egy gyerek, de akár egy túl hangos élőzenés, énekes is. Ha valaki “csúnyán” eszik, azt sem szeretem nézni, pláne hallgatni: csámcsogás, szürcsölés, cuppogás, böfögés, ezekkel ki lehetne kergetni a világból. Ha a kutya jól nevelt és befekszik a gazdi lábához, különösebb gondom nincs vele. De ha jön, ugrál, nyaldos, azt nem szeretném kortyolás, evés közben.
Hehe, így végigolvasva lehet, hogy nem is vagyok toleráns. – Szerintem az a lényeg, hogy gondoljunk bele a másik helyzetébe és próbáljuk meg egymást a legkevésbé zavarni és kellemesebben fognak telni a napjaink.
Te választanál gyerekmentes kávézót, éttermet?
Képek forrása: pixabay.com/hu
Szerző: Morvai Linda www.konyhalal.cafeblog.hu