Benneteket mi tölt meg szeretettel?

Benneteket mi tölt meg szeretettel?

Vajon mi lágyítja és tölti meg szeretettel az emberek szívét?!

Mi, emberek bár sokban hasonlítunk egymásra, mégis több dologban különbözünk. Mindenkinek más jelenti a boldogságot, a megnyugvást, úgy ahogyan szívünket is más- és más tölti meg szeretettel.

 

Kezdetnek egy kis agytorna: Gondoljunk csak bele, milyen unalmas lenne az élet a Föld nevű bolygón, ha például mindenki ugyan úgy nézne ki. És az milyen durva lenne, ha mindenki pont ugyan azt akarná, mint a másik, legyen szó a kajánkról (Azt ne! Bármit, csak a kajámat ne!!!), vagy épp a pasinkról. És, ha mindenki fejében azonos módon forognának a „fogaskerekek”?!

„Kinek a pap…”

Na jó… Most már inkább hesegessük el ezt a fránya kitalációt a fejünkből, és nézzünk körül a való életben. Mit látunk? Különböző embereket, különböző kinézettel,érzékkel, stílussal.

 

Van, akit egy olyan partner, vagy társ tölt meg különös szeretettel, akivel be lehet utazni a világot, akivel jó sok közös szelfit lehet lőni, akivel reggelente egymásra lehet mosolyogni, majd ketten együtt elkészíteni a „gyertyafényes” reggelit. Ám akad köztünk olyan is (bőven), akinek az okoz örömteli pillanatot, ha mindezt egy személyben, azaz egyedül élheti át és, aki a csöpögős-romantikus film helyett is inkább akciót, vagy vígjátékot néz.

Ami pedig engem illet, perpillanat nem vágyom semmi másra, csak egy jó nagy, (vagy inkább kettő) adag tejeskávéra. Az aztán mondanom sem kell mennyi szeretethormont táplálna rögtön belém… A kávé számomra maga a partner – bizonyos értelemben. Míg én teljes mindenséggel oda-vissza vagyok a kávéért, addig sokan mások a világon ki nem állhatják. Mialatt valaki 2 cukorral, sok tejjel, és kis tejszínhabbal a tetején szereti elnyammogni, addig más csak tisztán, feketén.

Egyeseket – és ez főként az idősebb korosztályra jellemző – az tölt meg élettel és szeretettel, ha egy szép napon, a kutyusukkal, a kedvenc könyvükkel és egy papírpohárnyi kávéval a kezükben tesznek egy hosszú sétát a közeli parkban. Ezután helyet foglalnak a megszokott padon, majd folytatják a könyv olvasását ott, ahol előzőleg abba hagyták, miközben Blöki kutyus megugatja a közelben felbukkanó Cirmost.

 

A mai világban egyre nehezebbé válik különbözni egymástól, de fontos, hogy, ha már sikerül másnak lennünk tudjuk is azt a megfelelő módon kimutatni. Fontos továbbá, hogy olyan dolgokkal foglalkozzunk mindennapjainkban, amik megtöltenek minket és szívünket sok-sok szeretettel. Ez mind bár nem egyszerű, de a végén csak sikerülhet megtalálni az arany középutat.

Nektek ez sikerült már, vagy még éppen folyamatban van?

Mi jelenti számotokra a szeretetet?

Képek forrása: www.bigstockphoto.com
Szerző: Hajas Imelda