30 jún A Kávéhóhér – A jó a rossz és a gyilkos kritika
Egy kritika kell csak ahhoz, hogy folyjon a lé
Szanaszét fröcsköl. Szinte hallom, ahogy sikolt. A kávé. Igen, tiszta horror, amit egy kávéhóhér csinál. Gyilkol. Szabályosan kivégzi a kávét, akár egyetlen kritika segítségével. De nehogy azt hidd, hogy csak a valóban pocsék kávéval teszi meg, hanem a kimondottam jó ízűekkel is! Hogy lehet ez? Úgy, hogy nem minden esetben szaki az ilyen ember, pusztán kontár, aki nem bírja megállni, hogy ne fogja be a száját és tudálékoskodjon. Ezért rúgják ki mindig a falu szélére Okoskát a törpök…
Kiből lehet kávéhóhér?
Belőled, belőlem, bárkiből. Nem kell hozzá szakmai képesítés, bár valakinek az is van hozzá és előszeretettel lobogtatja is, hogy ő elismert kritikus, díjnyertes kóstoló, megszállott kávéfogyasztó, isteni barista, valóságos gasztroesztéta. Vagyis neki igazán joga van lecincogni azt, ami förmedvény. És tök jó, hogy nem fél hallatni a hangját és szót emelni akkor, ha a fekete ital tényleg rossz, hiszen jár a kávésélmény! De hajlamosak beleesni abba a hibába, hogy a nagy ügybuzgóságban az egyébként finom kávét is kinyiffantják.
Ugyanakkor ott van azaz önjelölt kávéhóhér, akik úgy érzi, hogy Isten adta ízlelőbimbókkal rendelkezik, címeres kávéimádó, vagy csak sima kávéfüggő, kávérajongó, ezért egész nyugodtan kifejezheti legőszintébb véleményét, vagyis jöhet a kritika, ami lehenteli a kávét. Ha jó, ha nem. Mert ha a szaki simán lehúzza azt, ami egyébként jó, ugyanezt megteszi a kontár is, akár szakértelem nélkül.
Ha jó, ha nem, nekik semmi se jó!
Volt már részem ilyenben és olyanban is. Egy profi baristával ültem együtt egy kerekasztalnál. Nálam jegeskávé, nála cappuccino. A barista, már az első korty után túlvilági arcot vágott, mintha ciános kávéval traktálná magát. Remegett a keze és vele együtt a kávéscsésze. Rákérdeztem, mi a baja, azt mondta borzalmas. Kiskanállal belelefetyeltem a cappuccinoba. Kifogástalan volt.
- Beteg vagy?
- Nem.
- Meg vagy fázva?
- Nem.
- Akkor egyszerűen nincsenek ízlelőbimbóid. A tied is ilyen sza…
Belekotort a jegeskávémba és ahogy megízlelte, még inkább ráncba szaladt a homloka és ezzel a képpel igazán felvehette volna a versenyt egy bulldoggal. Szerinte mind a kettő fekete rémálom.
Megnyugtattam, hogy neki elmentek hazulról, egyiknek sincs semmi baja és ne legyen már ekkora rinyagép, hogy túljátssza a szerepét. Persze, lett belőle sértődés. Hiszen egy kritikus sem állhatja, ha leszólják a kritikáját és szembe mennek vele.
Aztán ott van még az amatőr…
Ültünk a kávézó teraszán. Kávészünet volt. Hogy én mit rendeltem, azt már mindenki tudja, a barátnő választása pedig latte. Ugyanaz az eset. Én azt kaptam, amire számítottam, ő meg nem. Jó, lehet, velem van a baj és nekem minden jó és ízlik. De komolyan nem volt semmi baja. Erre ő jelenetet rendezett, és az ízek harmóniájáról, a kávéaroma fontosságáról, a minőségről, a pörkölés meggyalázásról hadovált. Igen, ebből is bajuszakasztás lett, hiszen nem igazán volt ínyére, hogy felhívtam a figyelmét arra, hogy nem barista, nem szakértő, nem kritikus. Ám a kritika eljutott a felettesek fülébe – mert ugye kezdettől fogva ez volt a célja, amikor fejhangon károgta a véleményét – és hamarosan ott állt felettünk három másik ember és a mi kávéinkat kóstolgatta. És lássatok csodát, a mindkét koffeines ital teljesen jó volt! Úgyhogy csak a kókler szeretett volna egy kis műsort, hogy hangoztassa a nem létező tudományát.
De azért akadt olyan mind a kettő kávéhóhérral, amikor valóban eltalálták, hogy gáz a kávé. De büszkék voltak magukra! Milyen bátran kértek másik italt, pénzvisszatérítést, panaszkönyvet, főnököket, hogy a sárba tiporhassák őket!
Ebből az egészből valójában két tanulságot lehet leszűrni. Az egyik, hogyha a nagy átlagtól eltekintünk, akkor a kávé élmények valójában egy halálosan szubjektív dolgok, mindenkinek más a fincsi, mindegy, hogy az a kapszulás kávé vagy éppen a zöld kávé.
A másik fontos lecke: nem ártana néha csendben maradni, főleg az ne szólaljon meg, aki nem ért valamihez, de legalábbis ne tegyen úgy, mintha a kávé istene lenne, hanem fogadja el, hogy időnként tévedhet. Hiszek abban, hogy nem kell feltétlenül papír ahhoz, hogy elismerjünk egy szaktekintélyt, na de nem teremnek tehetségek minden ilyen bokorban, vagy ha mégis, tanulja már meg vállalni, ha téved!
Képek forrása: www.bigstockphoto.com
Szerző: Wadolowska Balogh Orsolya