A feleség beszólt, megszületett a kocka

A feleség beszólt, megszületett a kocka

Az édesség mértékegysége a kocka?
Te hogy iszod a kávédat? Méregerősen, mert csak a koffein számít vagy mert éppen a feketének az igazi ízét szeretnéd érezni? Sok tejjel latteként? Vagy úgy, mint Apukám, aki gyakorlatilag kávés tejszínhabot kortyol? És egy vagy két cukorral? Kanállal méred az édesítőt vagy kocka a mértékegység?
Hogyan került a cukor az asztalunkra (és az espressonkba)?

A IV.-VII. század előtt nem is volt ismert a cukor. Szerencsére a méz akkor is megédesítette az életet (meg az ételeket), de csak a tehetősebbek élvezhették a dolce vitát – átvitt és szó szoros értelemben is. Indiában ismerték fel először, hogy a cukornádból kinyerhető a cukor, de Európának még több évszádot kellett várnia rá, hogy ide is eljusson. A kontinensünkön sem mentek túl gyorsan a dolgok, Magyarországon például 1419-ben született az első feljegyzés a cukorról Zsigmond király udvarában. Európa éghajlata nem túlzottan kedvez a cukornádnak, így aztán a tengerentúlról kellett szállítani az itteni finomítókba, az utaztatás pedig meglehetősen drágává tette. Igyekeztek a költségeket csökkentve gyártani a cukrot és Andreas Sigismund Marggraf német kémikus meg is találta a megoldást a takarmányrépa formájában. Ez ugyan kevesebb cukrot tartalmazott és azt nehéz is volt kinyerni belőle, szóval volt vele munka, mire értékelhető lett az eredmény. Ez aztán annyira jól sikerült, hogy meg tudták győzni III. Frigyes porosz uralkodót az előnyeiről, aki el is rendelte a cukorrépa termesztését, valamint a mai Lengyelország területén felépíttette Európa első cukorgyárát.

A feleség beszólt, elkészült a kocka

A cukorgyártás jó biznisznek tűnhetett, erős lehetett a csábítás a gyors meggazdagodásra, mert egyre-másra alakultak a gyárak. Amikből sok gazdasági okokból hipergyorsan meg is szűnt. Nem volt megfelelő a termelékenysége a cseh Dačice városában levő finomítónak sem, így egy “válságmenedzsert” hívtak a céghez. Meg is érkezett Jakub Kryštof Rad a családjával együtt, hogy helyrehozza, amit lehet.

Akkoriban a cukrot tömbökben, úgynevezett cukorsüvegben forgalmazták. Ebből próbált otthon a felesége egy adagnyit levágni (erről ugyan nem szól a fáma, de szerintünk biztosan a kávésbögréjébe tette a tejeskávéjának megágyazva), amiközben alaposan megsértette magát a késsel – és ez gyakori háztartási balesetnek számított akkoriban. Így aztán mondta a férjének, hogy csinálhatnál már vele valamit! 🙂 És csinált is.

Három hónap alatt kifejlesztett egy kézi préselő berendezést, és 350 db kockacukorral lepte meg a feleségét. Ilyen férjet mindenkinek! 🙂

Az ötlet népszerű volt, de a már akkor is hosszadalmas bürokráciának köszönhetően eltelt némi idő, mire forgalomba hozhatták az első adag kockacukrokat.

Ma már nincs Dačiceben cukorgyár, viszont az emlékének és a kockacukornak egy múzeumot hoztak létre. Még szobrot is állítottak a tiszteletére!

 

Capuccino, rövid kávé, hosszú kávé? A kockányi édesség mindnek elmaradhatatlan társa!

Forrás/Fotó: www.bigstockphoto.com

Szerző: Morvai Linda www.konyhalal.cafeblog.hu

Komment

Komment