08 márc Papírpoharas forradalom a STARBUCKSBÓL? #1
Ott volt régen a Pilvax! – mondta a pót-nagymamám egy épületre mutatva, miközben a végeláthatatlan Rákóczi úton sétáltunk egymás mellett. Nagy szemekkel pislogtam, hiszen arról tanultam az iskolában!
Az 1848-49-es forradalomban itt találkoztak a márciusi ifjak, és talán egy-egy erősre főzött fekete mellett vitatták meg a politikai helyzetet. Egészen lázba jöttem a kávéháztól, a történelemtől, a múlt egy kézzelfogható darabjától. Hirtelen minden annyira közel került, a szabadságvágy, a 12 pont, az egyenlőség, szabadság, testvériség eszméje. Annyira közel a múlthoz zsigeri késztetést éreztem , hogy felszegett állal, egyenes derékkal, a kilenc-tíz évesek minden önérzetével sétáljak utána a kávéházba.
Kusza és hiányos az emlék – bevillannak képek hatalmas ablakokról, hófehérre mázolt falakról, egy fényesre lakkozott kerek, barna színű asztalról. Aliznak éreztem magam Kávéországban – elvarázsoltnak és megszeppentnek, parányinak a hatalmas tér közepén. Talán kakaót ittam. Talán ő kávét. És mesélt. Mindig mesélt, és mesél a mai napig. A kávéházakról, hogy Petőfiék bizony a Pilvaxban gyűltek össze, innen indult az 1848-as forradalom.
A kávéház összekovácsoló erejéről mesélt,
a magyar történelem és irodalom impozáns múltja elevenedett meg előttem, szinte láttam magam előtt Petőfiéket, és az utánuk következő magyar íróóriásokat, költőfejedelmeket, tudósokat, és történelmi hősöket, ahogyan meglepték magukat egy kávéházi szegleten. Elmondta, hogy mekkora hatalmuk van a fényezett, vagy éppen megkopott asztaloknak, az aprócska babaházakba való porcelán csészéknek, vagy éppen a csorba bögréknek.
Jó néhány év – lassan két évtized – elteltével egyedül sétálok a belvárosban, a kávéházat keresem, ahol legalább nyomokban felfedezhetem azt a régi érzést. A végeláthatatlan Rákóczi úton, a Múzeum körúton, a járdán heverő történelmi emlékhelyek és a rozoga bérházakon elhelyezett emléktáblák mellett egymást érik a helyek, ahol kávét lehet kapni. Egy-kettőbe bekukkantok, hátha a küszöbön átlépve ismét Aliz leszek, de a várt hatás elmarad. Vannak ugyan kerek asztalok – fényesek és kopottak, kávét is kapni ugyan, egy-két helyen talán csésze is akad, de a legtöbb helyen már papírpohárba érkezik a forró fekete, és tékövéj rohan mindenki. Aki nem rohan, az valamilyen kütyüt bűvöl, két név elrikkantás között pedig megfogalmazódik bennem a kérdés: Indulhatna-e tékövéj papírpoharas forradalom, ha úgy hozná a sors?
Talán ha Petőfi nem porcelán csészébe kapja a kávéját, hanem papírpohárba, akkor kezében egy ízesített, extrahabos latteval szavalja el a Nemzeti dalt? Talán az ő poharára nem is a Sándor, hanem az Alex név került volna? Szendrey Júlia nem varrta, hanem Instagram filterezte volna a kokárdákat a büszke férfiak mellére? Elképzelem a márciusi ifjakat, ahogyan tanácstalanul állnak a választék előtt, miközben a lehetőségeikről vitatkoznak. Sándor-Alexnek jó lett a verse? Valóban váteszként vezeti majd a népet? A 12 pont elég lesz? Hiszen annyi mindenért lehetne még küzdeni!
Mi kerülne a XXI. századi “mindegy milyen hónapos ifjak” papírjára? Miért küzdjünk mi, a tékövéj kávés generáció? Egyáltalán valami ellen kell küzdeni, vagy inkább ki kell állni valami mellett? Küzdeni, forrni, gondolkodni hangot adni! Egy kávézóban, egy étteremben, egy asztal mellett, vagy éppen az Interneten, ha a hangunk nem csak a monitorról pattan vissza, hanem megmutatkozik a pixelmentes világban is.
Indulhat papírpoharas forradalom!
Esetleg kezdeményezés! Jobbra, másra, újra törekvés! Miért ne indulhatna? Hiszen összeköt a kávé szeretete, a koffein utáni vágy, a laktózmentesség, egy gondolat, egy közös cél, egy életérzés. A jobbra törekszünk, és reméljük, hogy egyszer majd valaki valóban váteszként vezeti a népet, talán kezdetben éppen egy social media platformon. Lesz majd egy oldal, egy hely, egy cél. Csak az érzés lesz más más. Olyan tékövéj.
https://szelencetitkok.blogspot.com/
https://www.facebook.com/szelencetitkok/
Forrás / Fotók: bigstockphoto.com