25 júl Dobozos kávé, vagy szellem a palackból?
Dobozos kávé – jöhet, vagy távozz tőlem sátán?
Egy-egy vásárlás során az ember érdekes dolgokra bukkanhat a hűtőpultban – a tej, kakaó, karamella mellett az utóbbi időkben hosszú tömött sorokban áll a dobozos kávé is. Időről időre ezek a dobozos kávé ízű italok életmentőek lehetnek, éppen ezért közel egy egész hétig kísérleteztem, hogy megtaláljam azt a dobozba zárt fekete aranyat, amit érdemes leemelni a polcról.
Hétfő
Hétfői alanyom nem mással, mint a dizájnjával vett le a lábamról. Bár a sötét, csavaros kupakú doboz már-már kávéházi élménnyel kecsegtet, azért hiú ábrándokat az ember nem hétfő reggel hét órakor kezd kergetni a munkahelye közepén. A csavaros kupak egy sűrű, és krémesnek tűnő italt rejtett, ami első körben inkább az „ez meg mi?” érzést váltotta ki belőlem, mint a „juhú, legalább az íze hasonlít a kávéra”? ugyanis ennek a szmötyilöttynek a kávé mellett volt egy édeskés, sőt, gyümölcsös (!), azon belül is epres mellékíze. Eperallergiásként az összes hajszálam egyszerre állt égnek ettől a kombinációtól (miért van eper mellékíze egy kávénak!?), a kollégáknak pedig a „Figyelj, kóstold már meg, te is érzed, hogy ez epres?” noszogatástól változott a frizurájuk.
Rövid vélemény: KUKA.
Kedd
A hétfői fiaskó után más márka után pislantottam az üzletben, hátha nagyobb szerencsével járok. A kedvenc irodai kávésbögrémet felmarkolva ismerkedtem a műanyag poharas hideg lattéval, aminek a többi dobozos löttyel ellentétben még minimális koffeintartalommal is megörvendeztetett. Első kortyra finom volt. Éppen az ízlésemnek megfelelően krémes és hideg, bár kávéhoz és lattehoz képest meglepően sűrű. Ahogy telt múlt a nap, és latte art mentes latte melegedett, úgy lett egyre furább az állaga, az utolsó kortyoknál kezdtem gyanakodni, hogy ez bizony romlott.
Rövid vélemény: csak hidegen, és csak akkor, ha a lejárati dátum távolabbi, mint az idei karácsony
Szerda
A márka ugyanaz, mint hétfőn, az ízesítés azonban más. A belbecs itt is sűrű és krémes, első kortyra minden rendben ezzel a cappucinonak hirdetett dobozos kávéval, második kortyra mégis kiérződik egy mellékíz –ezúttal talán mogyoró-, aminek örülnék is, ha ízesített kávét vásároltam volna egy kávézóban, vagy én löttyintettem volna a kotyogósból lefőtt sötét pörkölésű kávéba egy adag édességet, így azonban nem tudom mire vélni.
Rövid vélemény: én tényleg csak ez kávét szerettem volna…
Csütörtök
A negyedik napon a sok kudarcos kávés élmény után egyre inkább vágytam egy papírpoharas tékövéjre. Nincs mit tenni, függő vagyok, az irodai szmötyilöttyöt nem veszi be a gyomrom, időnként pedig mindenkinek jár az önjutalmazás… Nos, a negyedik napon egy „sajátmárkás” gyanúsan olcsó darabbal próbálkoztam. A kávé mellé szívószálat csomagoltak, így a fogyasztása jóval könnyebb volt, mint az előtte próbáltaknak. A meglepetést azonban mégsem a csomagolás okozta, hanem a belbecs: a negyedik napi csészementes kávé volt a leghígabb, színében a legsötétebb, és a legfinomabb is. Megkönnyebbülés volt négy napnyi szellemkávé után végre olyat kóstolni, aminek az íze valóban hasonlított egy közepes pörkölésű, gyengébb kávéházi kávéra.
Rövid vélemény: ha dobozos, akkor csak ilyen!
Péntek
Tékövéj. Sajnálom!
Képek forrása: www.bigstockphoto.com
Mezei Ágnes Hanna
http://szelencetitkok.blogspot.hu/
https://www.facebook.com/szelencetitkok/