30 aug A fáradt anya vajon a kávéját sem látja?!
Egy anya hihetetlenül mókás történeteket tud mesélni a fáradtságról!
Anya vagyok. A lakásunkban szétnézve a kávéfoltok már-már alapnak számítanak. A kisgyermek melletti éjszakázásokat személy szerint csakis a töménytelen kávéfogyasztással tudtam túlélni. Viszont emiatt az ott felejtett félig teli bögrék mindig kiborultak. Hol a gyerek mászott bele nyakig, hol félálomban ráléptem egy ott felejtett Lego-kockára, mire a kávé Picasso-lenyomatot hagyott a nemrég festett aranysárga falon. Ezt elmesélve anyatársaimnak rájöttem ez a fáradt anyák körében már megszokott, sőt, vannak ennél sokkal, de sokkal érdekesebbek is!Tej a kávéba! De milyet?
Átringatott éjszaka utáni reggel szerintem nincs olyan anyuka, akinek ne a kávéfőző lenne az első útja. Sokan magában isszák a kávét, mégis merem állítani, még többen tejjel hígítva. Ilyenkor jönnek a következő sztorik:
- Az elfogyott tejet kivételesen tejporral akartam helyettesíteni. Fogtam a kiskanalat, jó nagy adagot beleszórtam, majd hatalmasat kortyoltam az éltető nedűből – amit köptem is ki azonnal. Borzasztó íze volt a tápszeres kávénak!
- Majdnem megittam a kávémat anyatejjel. Fel sem tűnt, hogy a lefejt tejet nem a svéd pohárba töltöm a babámnak, hanem a saját bögrémbe.
- A reggeli rohanásban észre sem vettem, hogy a reggel fejt tejembe öntöm a kávémat, s azt viszem magammal az útra.
Édesen szép az élet!?
Tegye fel a kezét, aki cukorral issza a kávéját. Én biztosan. Talán éppen emiatt nevettem nagyot a következőkön:
- Egy „kipihent” éjszaka után már azon sem csodálkoztam, hogy a reggeli várva várt kávémat önthettem ki a lefolyóba. Mert cukor helyett megsóztam.
- Amikor rakom a cukrot a kávémba, számolok: 30-60-90. Mintha éppen a tápszert mérném ki a gyereknek.
A gyors instantkávé vagy az időigényesebb kávéfőzés? Mindkettőben lehet gikszer!
A következő történetek magára a kávé elkészítésére fókuszálnak:
- 3 in 1 kávékat iszom, amihez vízforralóban melegítem a vizet. Egyszer egy reggel nem értettem, miért nem melegszik… A kenyérvágódeszkán akartam felforralni.
- Nem egyszer kakaóporból főzöm a kávét. Kotyogás közben veszem észre, hogy furcsa illat száll a konyhából.
- Hajnali etetés során egymás mellé tettem a kávésbögrém és a cumisüveget. Beleöntöttem mindkettőbe a forró vizet, majd az instantkávét az üvegbe, illetve a bögrébe kiszámoltam a megadott tápszer adagot. Még jó, hogy előbb a „kávét” hörpintettem fel, s észrevettem a bibit, mielőtt felpörgettem volna a csemetém.
- Mindent megadtam volna egy kávéért, már csak arra kellett várnom, hogy lefőjön. Jó két óra múlva jöttem rá, amikor már ájultan babáztam, hogy valami hiányzik: elfelejtettem vizet tenni a kávéfőzőbe.
- A párom kávéjába lisztet tettem tejpor helyett.
Kineki mi…
Anya, anya. Anya, anya! Anya! És már pattanunk is, hogy a kérésüket teljesítsük. Oké, nem teljesen rabszolgaként, viszont azért többször készítjük el a többiek reggelijét, kávéját, töltjük ki az üdítőjüket. S ilyenkor néha összetévesztjük a személyeket.
- Lefekvés előtt gondoltam iszok még egy pohár narancslevet. Ki is töltöttem: a lefejt tejbe.
- A gyerek kakaójába kávét tettem, ő pedig megitta. Gondolhatjátok…
- Egy „jó” éjszaka után a párom kezébe nyomtam a cumisüveget, míg az óvodásunkéba a bögre kávét.
- A lányom teát kért. A cumisüvegét betettem a mikróba melegedni, majd, mint aki jól végezte dolgát, odaadtam neki. Ő pedig szó nélkül itta a semmit.
- Simán odaadtam a tízéves fiamnak a tápszert, mire ő felhúzott szemöldökkel megkérdezte: ezzel mit csináljak? Összetévesztettem a gyerekeim.
- A hozzátáplálás kezdetekor vittem az előkét, hogy a kicsi nyakába kötöm, de végül a másfél évvel idősebb nagy nyakára tettem, aki már réges-régen szépen, odafigyelve eszik.
A gyerektáplálása is egy művészet!
- Egyszer a vaníliás tejpépet cseréltem fel a tápszerrel, és csodálkoztam, hogy a gyerek értetlen fejet vág, s nem iszik.
- Elkészítettem a tápszert, már csak az összerázás maradt hátra. Emeltem, s erőteljes csuklómozdulattal fordítottam meg, mire az egész beterítette a konyhapultot. Elfelejtettem rátenni a tetejét.
Amikor azt sem tudod már, hogy élsz-e, halsz-e a fáradtságtól!
Állapotosan igencsak szeleburdi voltam. Volt, amikor felcseréltem a dátumokat és 14-én 12 órára mentem a védőnőhöz, aki meg csak pislogott, hogy mit keresek én akkor ott, hiszen 12-én kellett volna mennem 14 órára. Azt hittem szülés után ez elmúlik, de gyorsan rájöhettem, hogy inkább hatványozódik. De nem csak nálam!
- A leggyakrabb, amikor elindulok valahová, de félúton azt sem tudom, miért megyek, mert közben folyamatosan azt hallom a hátam mögül, hogy ANYAAAAAA!
- A tányéromba leves helyett vizet szedtem, és észrevétlenül megettem.
- A leggingset fordítva vettem fel reggel, és csak este vetkőzés során jöttem rá erre.
- Orvoshoz vittem a gyerekem. Csinibe öltöztettem, nagypapám jött értünk autóval. Szaladás az autóhoz, amikor papám megkérdezte: gumipapucsba akarsz jönni télen? Rohanás vissza a lakásba. Közben azt észre sem vette, hogy a kabátom helyett is a leopárdmintás, rózsaszín fürdőköpenyem volt rajtam. Még szerencse, hogy visszalépve megláttam magam a tükörben.
- Pakolászás közben a tévé távirányítóját beraktam a hűtőbe, és a babyőrrel akartam csatornát váltani.
Veletek történtek hasonlók? Gyűjtsük azokat is csokorba, meséljétek el nekünk kommentben!
A történeteket engedéllyel osztottam meg.
Szerző: Viv // Beülős
Fotó/forrás: Képek forrása: www.bigstockphoto.com